129157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz galvánelemek előállítására

129157. 3 E célra elegendő, ha pl. a cinkedény széle és a depolarizálóféteg között erős papirosból keskeny szalagot rendezünk el. Célszerűbb, ha úgy járunk el, hogy'a tartály 5 szélét a peremen túl, belül és kívül szigetelőbevonattal (pl. szigetelőlakkból, paraffinezett papírból, kollódiumból, ki önt omasszából, vagy hasonlókból készült bevonattal) látjuk el. A tartály másrészről 10 mind a cinkelektródából, mind pedig egyéb vezető vagy nem-vezető anyagból állhat. Hogy a tartály szélrészeinek cinkből vagy egyéb vezetőanyagból való kiképzésénél a depolarizálóréteggel való érintkezé-15 sét elkerüljük, azt a megadott módon szi getellietjük. így pl. a tartályt olymódon állíthatjuk össze, hogy a cinkelektródát valamely műgyantagyűrű felső vagy alsó széle fölé húzzuk és erősen átperemezzük. 20 Az elektrolitnek egy vagy több, a depolarizáló masszán szorosan felfekvő; tartályban való elhelyezését a csatolt rajzzal kapcsolatban ismertetjük, melyen az 1. ábra egy lapos elem függélyes met-25 szetét, a 2. ábra pedig egy rúdelem függélyes metszetét példaképen mutatja. Az 1. ábrán feltüntetett, .szigetelőanyagr ból álló —B— külső csészében, mely a 30 —K— szénelektródával van ellátva, foglal helyet a besajtolt —D— depolarizáló masztsza. Az elektrolitpépet hordozó^ szigetelőanyagból álló belső —S— csésze fenekére a —Z— cinklemez fekszik fel, melyről a 35 belső csésze fedelében levő nyíláson keresztül az —A— kivezetődrót vezet kifelé. A belső csésze tere az elektrolitpéppel van kitöltve. A belső csésze szorosan nyomódik fel a depolarizálómasszára, úgy-40 hogy széle az érintkezési helyeken amiaszszába bele van nyomva. Az —S— csészét íebben a helyzetében a —H— kapcsok tartják. Kapcsok helyett egyéb eszközöket, mint pl. zsinegezést, ragacsozást vagy ha-45 sonlókat, alkalmazhatunk. Az elem kisülésénél az elektrolitpép csupán az —S— csésze belsejében az elektrolit/cink határrétegen folyósodik, míg a higítatlan —P— pép a térfogatnövekedésq 50 által beálló expanziós nyomás következtében arra kényszerül, hogy a depolarizáló masszába bevándoroljon. Ennek1

a folyamatnak tudható be, hogy a —D— masszában a cinkelektródával szemben fekvő hé-55 lyeken az ebben tartalmazott ammoniumklorid-kristályok és egyéb vegyületek feloldódása következtében likacsok képződnek, amelyeket a táguló elektrolitpép kitölthet. A —P— pépnek ilymódon nincs lehető- 60 sége arra, hogy az —S— és —B— csészék között a szabadba távozzék, annál is inkább, minthogy az —S— csésze szélei alatt a depolarizáló masszát erősebben összenyomtuk. Egy további előny abban 65 van, hogy a külső tartálynak a belső csészétől nem födött része a depolarizáló! masszához való levegő-bozzávezetésr'ei szolgálhat. A 2. ábrán ábrázolt részek megjélölé- 70 sere ugyanazokat a jelzéseket alkalmaztuk, mint az 1. ábrán a hasonló részekí megjelölésére. A depolarizáló masszára, amelyet nem kell befoglalni, két vagy több, az elektrolitét tartalmazó csésze, me. 75 lyek belsejükben a cinkelektródát tartalmazzák, zsinegezés, ragacsozás vagy hasonló eszközök útján szorosan fekszik fel. Ha több lapos elemet soros kapcsolásban akarunk egymásra illeszteni, úgy el- 80 tekinthetünk attól, hogy minden egyes elem belsőcsészéjét kapcsokkal vagy hasonló eszközökkel rögzítsük. Ilyenkor elegendő, ha az egymáshoz illesztett elemekét tömbben, pl. összekötőhuzal vagy zsi- 85 negezés útján egyesítjük és ezzel a belső csészéket rögzítjük. Annak, hogy az elektrolit számára külön csészét alkalmazunk, az az előnye,! hogy az elektrolitpépet a csészébe beönt- 90 he tjük és így az nem kerül még lágy állapotban — mint az eddig történt — depolarizáló masszával érintkezésbe. Eddig az elektrolitét sűrítetten állapotban vitték •be az elembe; ennek az volt a követkéz- 95 menye, hogy a depolarizáló réteg már igen rövid időn belül messzemenően át lett itatva. A találmány értelmében a sűrítőszerekkel elegyített elektrolitfolyadékot az e célra való tartályokba önthetjük1

100 és azután gélállapotba vihetjük át. A levegő oxigénjével dolgozó elemek' előállítása végett a depolarizáló elektróda aktív szenet, illetve aktív szén helyett vagy mellett egyéb oxígénátvivőket, mint'pl. in- 105 digófehéret, cersókat, vagy hasonló hatású anyagokat tartalmazhat. Az elektrolit betokozása által a teljesítmény-növeléslésben elért fentemlített előnyök felületi depolarizálódásnál mindig fellépnek, pl. no