129089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázkeverékek oxigéntartalmának meghatározására

Megjelent 1942. évi február hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI <||318f SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 129089. szám IV/h/l. (IV/i.) osztály. — A. 4501. alapszám. Eljárás gázkeverékek oxigéntartalmának meghatározására. Allergesellschaft Aktiengesellschaft, Berlin. A bejelentés napja: 1941. évi április hó 19. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi április hó 20. 5 A találmány eljárás gázkeverékek oxigéntartalmának analitikai úton való meghatározására, illetőleg mérésére. Ismeretes oly eljárás, amelynél az oxigén mennyiségét tisztára fizikai úton ha-10 tározzák meg és amelynél abból a tényből indulnak ki, hogy oxigént tartalmazó gázatmoszférában levő fűtött test hő-leadása megváltozik, ha a hővezetést végző gázmolekulákat mágneses mező hatásának 15 tesszük ki. Ennél az eljárásnál célszerűen két hőmérséklet különbségét mérik, éspedig két oly fűtőhuzal hőmérsékletének különbségét, amelyeket a vizsgált gázkeverék vesz körül és amelyek különböző mág-20 mesés mezőkben vannak. A mágneses mező erőssége természetesen az időben változtatható, például iá mágnesező áram be- és kikapcsolható, mimellett elég, ha a vizsgálandó gázkeverékkel körülvett egyetlen 25 fűtőhuzal hőmérsékleti változásait mérjük. Kísérletekből kitűnt, hogy a fűtőhuzal hőmérséklete különösen nagymértékben függ a gázkeverék oxigéntartalmától, ha a fűtőhuzal a mágneses mező erősen inho-30 mogén helyén van. A találmány szerinti eljárás lényege abban van, hogy a fűtött testet, például villamos fűtőhuzalt, az oxigénmennyiség mé-35 rése végett a mágneses mező ilyen erősen inhomogén helyén rendezzük el. A rajzban vázlatosan a találmány szerinti eljárás foganatosításához szükséges elrendezést tüntettük fel. Az —a— és —b— mágnessarukkal és a —c— falakkal határolt —d— térben van a vizsgálandó, oxigéntartalmú gázkeverék. A felső —c— falon —e— árambevezető huzalokat vezettünk át, amelyek az —f— fűtőhuzalt hordják. Ezt a fűtőhuzalt az —e— hordozóhuzalok segélyével a —d— térben úgy helyeztük el, hogy a —g— és —h— mágnessarkok egymással szembenálló felületeinek éle mentén fekszik. Ezen a helyen a mágneses mező nagymértékben inhomogén. A felvett példában a fűtődrót a mágnes tengelyével párhuzamos. Ez, az elrendezés előnyös, mert ebben a helyzetben a huzal egész hossza mentén inhomogén mágneses mezőben fekszik. A huzal azonban a találmány szerinti megoldásnál a mágneses erővonalakkal szemben' a példában felvettől eltérő helyzetű is lehet. Mivel a mérés eredménye a nehézségi erő és a fűtőhuzal kölcsönös helyzetétől is függ, célszerű, ha az egész mérőberendezést úgy függesztjük fel, hogy a fűtőhuzal helyzete a nehézségi erő irányával szemben nem változik meg. Evégből például az egész berendezést kardancsuklora függeszthetjük fel.