129067. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses irányjelző

12 9 0 6 7. 3 vábbi kiviteli alakját szemléltetik, melynek elektromágnes útján való kényszerhajtása és állandó megszakítása van. A jelzőkart kiindulási helyzetébe 5 (5. ábra) nyomó —6— rúgó a —-2— tengely körül spirálrúgóként van elrendezve. A --6— spirálrúgó egyik vége a —2— tengelyhez, és másik vége a •—3— jelzőkarhoz van megerősítve. ío A —7— közbensőrésznek hosszanti hasítéka van, mely a —14— ellensúlyon elrendezett •—26— csapon van vezetve. A rugónak a jelzőkart csupán legalsó helyzetébe kell nyomnia. A mágnesnek 15 a kar megemelése végett csupán a súrlódást és a —6— rúgó ellenállását kell leküzdenie. Ekként igen kevés áramol: használunk el. A magnestekercs legalsó végén a két —27—, —28— érintke-20 zőrúgó van. Az —5— horgony alsó végén szigetelő —5a— darab van (8. ábra). Ha az —5— horgony legfelsőbb helyzetében (5. ábra, illetve a 8. ábrán szemléltetett kihúzott helyzetében 1 25 van, akkor a két —27—, —28— érintkezőrúgó érintkezik. Az áramkör tehát zárva van. Ha a horgony legalsó helyzetébe jut, (7. ábra és a 8. ábrán pontozottan szemlél letett helyzet), akkor a 30 szigetelő —8a— darab a —27— és —28— érintkezőrúgókat szétnyomja és az áramkör megszakad. Ekkor az intőkar újból lefelé mozdulhat el (6. ábra). Mihelyt a kar a vízszintes helyzet 35 alá kilendül, az —5— horgony annyira kihúzódott, hogy a szigetelő —5a— darab a —27— és —28-— érifTtkezőrúgók közül szintén kilép és a vezető összekötés újra helyreáll. A jelzőkar és a súly 40 tömeghatása bizonyos mértékben tovább hat, úgyhogy a jelzőkart a horgony csupán közel legalsó helyzetéből emeli tijból meg. A 0. és 10. ábra oly menetirányjel-45 zőt mutat, melynél a —14— ellensúly a •—4— elektromágnes horgonyaként van kialakítva. E menetirányjelző lényegileg a két —1— tokfalból és a —2— tengelyből áll. A —14— ellensúly elő-50 nyösen ólomból van. Az ellensúly külső kerületén —14a— vasszegmens van, mely tulajdonképen horgonyként hat. Az egész ellensúlyt is vasból készíthetjük. Két —4— mágnestekercset rende-55 zünk el, melyeknek előnyösen a 9. és 10. ábrákon szemléltetett alakjuk van és melyek az egyik végükön —29— horgony révén vannak zárva, míg a másik végükön —30— polussaruik vannak. A —30— polussaruk között a —14a vas- 60 mag halad át. A —6— rúgó szintén spirál rugóként a —2— tengely körül van elrendezve. A —6- rúgó és a- 4 mágnes mágneses mezője felváltva egymással szemben hatnak, míg a jelző- 65 kar huzamosabb fel- és lefelé való ingás után vízszintes helyzetet foglal el. A kar állandó lengését is elérhetjük, amennyiben pl. az ellensúlyon vagy a — 14a— vasmagon ütközőket rendezünk 70 el, melynek egyike a jelzőkar közel legnagyobb kilendülési helyzetében az áramkört kikapcsolja és a másik karnak közel a kiindulási helyzetébe való visszajutásakor az áramkört újból be- 75 kapcsolja. Ha az érintkezőket és ütközőket ezenkívül állíthatóan rendezzük el, akkor a lengési időtartamot, illetve a lengési szöget tetszőlegesen beállíthatjuk." ' " 80 Szabadalmi igénypontok: 1. Elektromágneses menetirányjelző, lengő jelzőkarral, melynek súlya egészen vagy részben ki van egyenlítve, melyre jellemző, hogy a kar má- 85 sodik berendezéssel (rúgóhatással) kiindulási helyzetben van tartva és abba vissza van nyomva, amely az elektromágnes horgonyával oly kapcsolatban van, hogy hatása az áramkör 90 bekapcsolásakor megszűnik, úgyhogy a jelzőkar szabad lengőmozgást végez. 2. Az 1. igénypont szerinti elektromágneses menetirányjelző kiviteli alak- 95 ja, melyre jellemző, hogy a jelzőkar a tokban az elektromágnessel szemben akként van elrendezve, hogy a kar nyugalmi helyzetébe a rúgó hatása jalatt álló horgonnyal vagy a hor- íoo gonyon elrendezett toldattal hozható és e helyzetben elreteszelhető, mimellett a mágnes gerjesztése esetén a jelzőkart a horgony szabaddá teszi. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti elektro- 105 mágneses menetirányjelző kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a rúgó spirálrúgóként az elektromágnes horgonyon vagy a jelzőtengerye körül van elrendezve. no 4. Az 1. igénypont szerinti elektromágneses menetirányjelző kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a jelzőkar