129019. lajstromszámú szabadalom • Gázosító
Megjeleni 1942. évi január hó 15-én. MAÖYAÄ KIRÁLYI SZABADALMI BJfiÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 129019. szám. II/c. (V/e/2.) osztály. -- S. 18010. alapszám: Gázosító. Szikla Géza és Rozinek Artúr műszaki igazgatók, Budapesten. A bejelentés napja: 1939. évi október hó 9. A találmány oly gázosító, mely finom (pl. 5 mm-ig terjedő) szemcsézelű, részben vagy egészen lebegő állapotban levő szenet vagy kokszot a salak olvadáspontja 5 fölölti hőfokon gázosít el. Az alábbi leírás mindig finomszemcsézetű kokszról beszél, mert a beadagolt friss porszén a gázosífór ban'Igen rövid idő alatt elkokszosodik. 114197. szánni magyar szabadalmunk lelő írásában ismertetett lebegtető gázosító, fejlődése folyamán, mind magasabb hőfokú üzemet tett kívánatossá, a salak folyékony vagy nyúlós állapotban való kiválásának hathatós elősegítésére. A magas hőfok és 15 ra,folyékony salak együttes behatása azonban1 a gázosító tűzálló falazatának elviselhetetlen mérvű elhasználódását vonta maga után. Ezt a hátrány a salakolvasztással műkö-20 elő kazánok tűzkamrájának módjára, esőrendszerből kialakított gázosítóval nem küszöbölhető ki, mert a salakolvadáshoz szükséges magas hőfok a gázosító kamraiján a csövek által felvett és elvezetett 25 meleg következtében nem tartható fenn. Mig ugyanis a tűzkamrában teljes elégésnél a tüzelőanyag egész fűtőértéke érezhető melegként jelentkezik és hozzájárul a hőfok fenntartásához, addig gázosításnál 30 a fűtőérték nagyobb része kötött meleg [alakjában a gázban marad és csak'a koksz elgázosílása révén képződik a hőfok fenntartásához hozzájáruló érezhető meleg. A találmány szerinti gázosítónál tűzálló 35 falazat alkalmazását egészben vágy részben mdlőzzük és így ,a káros falazat-elhasználódást kiküszöböljük és egyúttal a finomszemcséjű koksz elgázosílására igen kedvező feltételeket teremtünk. A. találmány lényege az, hogy az elgázo- 40 sílókamrát egymástól megfelelő közökben — lényegileg fekvő helyzetben — elrendezett csövekből és az ezeken természetes rézsűben fekvő koksz- vagy koksz-salak^ keverék alkotta, töltőanyagból álló falak 45 határolják. X gázosító teret tehát csövek és a közöttük és mögöttük töltőanyagként elhelyezkedő koksz- _ vagy kokszsalak-keverék. alkotta fal határolja, mely koksz, illetve 50 keverék a figyelembe jövő magas hőfokoknál is szilárd marad, nem olvad meg és így a rézsűben megáll. Kokszsalakkeveréknél ugyanis a Bunte-Baum-féle olvadási, illetőleg lágyulási görbe a hőfok 55 tekint elében lényegesen magasabban jár, . mint a tiszta salaknál. Emellett az —I— elgázosíló kamrában a természetes rézsűnek megfelelően elhelyezkedő, finom szemcsézetű (pl. 5 mm- 60 ig. terjedő) felszíni kokszréteg, a sugárzás ..folytán, közel a környezetnek megfelelő hőfokú lesz. A .kokszrétegbe, befelé* hatoló . forró gázok ellenben melegkötő vegyboml,ás révén (C02 az izzó kokszban CO-vá re- 65 dukálódik) gyorsan és hatékonyan lehűl- . nek. Még ha a gázokban, maradványként, szabad oxigén is van jelen, ez a "koksszal a felületen elég' és itt a. hőfokot növeli, de
