128999. lajstromszámú szabadalom • Kétaknás tüzelőberendezés gázdús tüzelőanyagok eltüzelésére, oly tagos kazánokhoz, melyeknél a tüzelőanyagot vízterek közötti, egymás mögötti több aknarészen át adagolhatjuk

2 12899». mérvű megvalósítását tették szükségessé. Ezért ia találmány értelmében a töltőaknát külső oldalán légbevezető nyílásokat nem tartalmazó, tehát zárt fallal határoljuk és 5 a párlási gázoknak primer égési levegőjét csakis a töltőaknarészek és a lángakna közé iktatóit, belső légcsatornákon át vezetjük be. Ezek a légcsatornák felülről lefelé vezetnek és a rostélyon izzó tüzelő-1° anyagréteg fölé, a párlási gázokkal való keverés legcélszerűbb helyére torkolnak. A találmány értelmében azzal a megoldással, hogy a töltőaknarészekben fejlődő párlási gázokhoz való légbevezetést zárt 15 külső töltőaknafallal kapcsolatban foganatosítjuk, további jelentékeny előnyöket érünk el. Nevezetesen a korábbi megoldásokná', melyeknél a szóbanforgó levegőt a töltőakna külső falában alkalmazott nyí-20 lásokon át vezették be, nem lehetett a töltőakna külső oldalához csatlakozóan két vagy több kazánt simán egymás mellé helyezni, mert az egyes kazánok között a levegő hozzávezetésére, valamint a légbeve-25 zető nyí'ások szabályozására és a kezelésre bizonyos helyet: teljesen szabadon' kellett hagyni, ami pl. bérházak szűk kazánházaiban csak igen nehezen vagy egyáltalán nem volt megvalósítható. Ezenkívül 30 a töltőakna külső oldalán szabadon hagyott légbebocsátó nyílásokon át könnyen hullhatott ki parázs és hamu, továbbá a szabad felületek hőkisugárzása folytán a kazán sugárzási veszteségei növekedtek. 35 Ezek a hátrányok a találmány alkalmazásával hatásosan küszöbölhetők ki. Nagymértékben gázdűs tüzelőanyagok elégetésénél igen előnyös az a már javasolt megoldás, mely szerint a töltőaknában fej-40 lődő párlási gázokhoz már elégetésük előtt, (azaz a lángaknába való beáramlásuk előtt, tehát magának a töltőaknának alsó részében kevernek levegőt, hogy azokat a Bimsen-lángzóknál végbemenő folyamathoz 45 hasonló, tökíletes elégetésre előkészítbetők. Ha azonban ezt a primer levegőt a töltőakna külső oldalán alkalmazott nyílásokon át vezetjük be, akkor a már említett hátrányok (tüzelőanyag gyors fel-50 égése ás nagymértékű gázfejlődés) következnek be. Ez esetben igen előnyösen alkalmazható a találmány szerinti megoldás, vagyis külső oldalukon zárt fallal határolt töltőaknarészek alkalmazása, ami-55 vei kapcsolatban, ez esetben, oly belső légcsatornákat alkalmazunk, melyek a szóbanforgó primer levegőt, harántirányban, a töltőakna alsó részében, ill. a rosíély fölött levő tüzelőanyagnak csak egy részén át irányítják a lángakna felé; így 60 a párlási gázokhoz keverendő primer levegőnek nem adunk alkalmat a tüzelőanyag egész rétegén való áthaladásra és erőteljes előmelegedésére. Ez esetben a találmány szerinti belső légcsatornát a 65 lángakna felé eső oldalon vízzel hűtött fal vagy ilyen fal bordája határolja, aholis továbbá a találmány előnyös megoldási alakja szerint ez a határfal a légcsatornának a töltőakna külső oldala felé eső 70 határfalánál mélyebben nyúl le, vagyis a tüzelőanyagnak a külső oldal felé eső határfallal megszabott dőlési síkja alá nyúl és így egyrészt a levegőnek a párlási gázokban való finom eloszlását, azokkal való 75 jó keveredését teszi lehetővé, másrészt a gáz-lég-keveréket előbb ' a töltőakna alsó részén át és csak azután a lángakna felé való áramlásra kényszeríti és ennek a gáz-lég-keveréknek a rostélyen izzó réteg 80 fölötti meggyújtását biztosítja. Az eddigiekkel szemben továbbá a találmány szerinti belső csatornákon át bevezetett levegőnek a szabályozása is célszerűbben oldható meg. Mivel ugyanis a 85 töltőakna vagy iannak alsó része több egymásmögötti oszlopból, sípszerű aknarész~ből áll, a Iágcsatornákba juttatandó levegőt, ahelyett, hogy egy-egy függélyes, a szabad levegővel a kazán tetején közle- 90 kedő csatornán át vezetnők be, melyeken át a töltőaknák megtöltésénél szén vagy szemét juthatna a belső légcsatornákbia és melyek külön-külön légszabályozást igényelnének, a találmány előnyös megoldási 95 alakja szerint a belső légcsatornák felső részeit .egymással összekötő, az egymás mögötti kazán tagokon végigmenő, egyetlen közös, célszerűen vízszintes légcsátornán át vezetjük be, mely egyik vagy loo mindkét végén közlekedik a szabad levegővel, így a bevezetendő levegő szabályozása egyszerű módon teljesen egységesen, a vízszintes összekötőcsatorna egyik vagy mindkét végén alkalmazott egyetlen 105 vagy legfeljebb két (de ez esetben is egyidejűleg működtethető) szabályozószervvel foganatosítható. Végül a találmány egyik célszerű megoldási alakja szerint sa szóbanforgó belső 110 légbevezető csatornákat, ill. az imént jellemzett közös, vízszintes összekötő "lég-, csatornát a rostély alatti légtérrel hozzuk közlekedésbe, úgyhogy a kéményhuzat ha-