128966. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas- vagy acéltárgyak krómozására

Megjelent 1942. évi január hó 15-én. MÁGY/L& KI&ÁLYI jSSfir SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128966. szám XVI/e. osztály. — B. 14829. alapszám. Eljárás vas- vagy acéltárgyált ütrótnozására. Dr. Becker Gottfried mérnők, Büderích bei Düsseldorf, Dr. Ing. Daeves Kari mérnök, Düsseldorf és Dr. Steinberg Fritz mérnök, Düsseldorf-Eller, mint a Kohle- und Eisenforschung G. m. b. H. düsseldorfi cég jogutódjai. A bejelentés napja: 1940. évi április hó 24. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi június hó 8. Mint ismeretes, vas- és acéltárgyak felülete diffúzió segítségével krómozható. Régebbi eljárásokkal ez úgy történt, hogy a tárgyakat króm- vagy ferrokrómporba 5 ágyazták és azután az egészet több órán át igen magas hőmérsékleteknek, pl. 1200— 1300 C°-nak tették ki. Ujabban a króraozásboz elgőzölögtetbető krómvegyületeket, különösen gázalakú krómklórvegyületeket 10 használnak, melyek közül különösen a kroinoklorid bizonyult használhatónak. Elgőzöl ögtethető krőmvegyületek használatával sikerült a magas kezelési hőmérsékletet jelentékenyen csökkenteni és a kezelési 15 időtartamot lényegesen megrövidíteni, így pl. 1000 C°os üzemhőmérsékleten és kb. 5 órás behatási idő alatt megfelelő, átlagosan 0,1 mm mélységig menő felületi krótnozást lehetett elérni. 20 A krómozás lefolyását ós a krómozott felület minőségét a krómozandó tárgy anyagösszetétele is befolyásolja, mert ismeretes, hogy a króm diffúzióját a tárgy növekedő széntartalma megnehezíti. Ezért 25 eddig a krómozandó vasötvözetekben legfeljebb 0,2, célszerűen nem több, mint 0,1 °/o széntartalmat írtak elő. Széleskörű kísérletekből kitűnt azonban, hogy a krómozás kedvező lefolyása és 30 használható krómfelületek előállítása nemcsak a csekély széntartalmú alapanyagtól függ, mert, mint kiderült, ezek nem a munkadarab száza] ékos széntartalmától, hanem az abban jelenlevő szén mennyiségétől függenek. A krómozásnál ugyanis ia 35 szén a munkadarab keresztmetszetén át, annak belsejétől felülete felé vándorol és pedig annál inkább, mennél nagyobb a munka dara b ker esz tm etsze tének széntartalnia. így pl. a rendes krőmozási félté- 40 telek mellett Ivb. 0,02»/o széntartalmú és leb. 10 mm-es falvastagságú acéldarabok) nem krómozhatok kifogástalanul, míg ugyanily krőmozási feltételek mellett 2 mm-es falvastagságú, ugyanilyen acélból145 való tárg3*akon igen jó és szívós krómozásij felületek keletkeznek. Kiderül ebből, hogy, a krómozási folyamat és a krómozott felület minősége szempontjából a krómozandó munkadarabok falvastagsága és széntar- 50 talma egymással összefüggenek és hogy ezen összefüggésen belül határértékeknek! kell lenniök, melyeken túl krómfelületek! elő nem állíthatók, míg azokon belül használható, megfelelő krómozott felületekhez 55 jutunk. Ha azután, korábbi kísérletek alapján, megállapítottuk, hogy a szén kedvezőtlen beforyása a vas bizonyos ötvözésű anyagával, pl. titán, vanadium, niobium, suangán, vagy alumínium hozzáadásával ki- 60 küszöbölhető, a krómozandó tárgyak falvastagsága és széntartalima közötti törvényszerű kapcsolat felhasználásával, biztonsággal és gazdaságosan megfelelő krémtartalmú felületeket állíthatunk elő nagyobb 65