128934. lajstromszámú szabadalom • A forgásirányban rugalmas csavarrúgó csukló motoros járművek hajtótengelyeihez
2 128934 szenyomhatósága a rúgó legnagyobb átmérőjénél kisebb. A mellékelt rajz 1. ábrája a találmány szerinti csavarrugó-csukló példaképem 5 megoldási alakját mutatja megtört helyzetben. A 2. ábra a belső támasztócsukló egy megoldási alakja. A csukló az —a - csavarrugóból áll, 10 melynek keresztmetszet mérete radiális irányban 4—fi-szor, célszerűen ötször akkora, mint a keresztmetszet axiális magassága. A csavarrúgó célszerűen egyetlen összefüggő darabot alkot a zárt gyűrű-15 alakú —-bj— és - -b2 — végkarimákkal. Ezeknek a rúgó felé fordított —cx — és —c2 - homloklapjait célszerűen a rúgó< •emelkedési szögének megfelelő emekedésű csavarfelületek határolják. A rúgó —b1; 20 b2 — végkarimái révén kapcsolható az—eL , e2 — tengelyek - kx — és —k2 — végkarimáival. A tengelyeknek a régi üregébe nyúló végeit egymáshoz képest, ismert módon, laz --f— gömbcsukló olyként támasztja meg, 25 hogy iá rúgó összenyomását és széthúzását nem gátolja. A feltüntetett példa szerint ez igen célszerűen oldható meg azzal, hogy az egyik —e2 -- tengely —g— végcsapja lazán nyúlik a gömbcsuklóként szereplő 30 —f-_ lengő görgőcsapágy csapfuratába. Az —f- csapágy a másik - ex — tengelyvégen levő --h— hüvelyben fekszik, amely célszerűen —hx — karimájával van taz -Cj— tengely és a rúgó —kL — illetve 35 —bj— végkarimái közé befogva. A találmány szerint a hosszváltozásokkal szemben ki nem merevített rugói e gy es menetei közötti —s, s, s- hézagok összege által meghatározott legnagyobb lehetséges 40 összenyomódásának kisebbnek kell lennie a rúgó —d— legnagyobb átmérőjénél. A hajtó tengely sebességének és terhelésének minden változásakor a stationer állapott eléréséig a hajtó és hajtott tengely 45 forgássebességei között különbség lép fel, amely a csavarrugót mértani tengelye körül elcsavarja. A kapcsolt tengelyek mindenkori fordulatszám- vagy terhelésváltozásának mérve "és iránya szerint a rúgó 50 kisebb nagyobb mértékben fog axiálisan összehúzódni, vagy megnyúlni, aminek megfelelően a —g— csap az —f— ágyazás axiális irányában eltolódik. A —g— csap eltolódását az —f— ágyban célszerűen oly 55 mértékben tesszük lehetővé, amely az —s— hézagok összegével egyenlő, noha a rugót célszerűen úgy méretezzük, hogy az üzemben előforduló legnagyobb terheléskor se feküdjenek iá rúgó menetei teljesen egymásra. A rúgó teljes összenyomódását te- 60 hát az üzemben nem kell feltétlenül megengednünk. A rúgó emelkedési szögének a külső kerületén mérve, nem szabad 6°-ot meghaladnia és célszerűen 1.5—3° között fekszik. 65 Amint la rajzból látható, a —h— hüvely és ia rúgó közötti szabad tér megengedi az automobilok hosszirányú hajtótengelyeiben szokásos maximális X = 15°nyi kilengési szöget. A rúgó, dacára annak, 70 hogy kiesuklás ellen nincs külön alátámasztva, összenyomáskor mégsem fog kicsuklani. A —g— csap az —f— csapágyban lehet rögzítve és az egyik' tengelyvégben lebet hosszirányban eltolható. 75 Belső támasztócsukló gyanánt a 2. ábrán látható módon, gumi ütközőgyűrűkbe ágyazott —g— csap is szerepelhet. Célszerűen két —m,— és —m2 — gumiütközőt helyezünk el a —h— hüvely —h2 — bordájának 80 két oldalán, mely ütközők az —e2 — tengely —n— végcsapjának homloklapja és az - e2 — tengely végébe csavart —g— támasztócsap —gt — feje közé vannak befogva. 85 A hüvely két bordája közé ágyazott egyetlen ütközőgyűrűt is használhatunk^ amelynek nyílásán keresztülnyúló —g— csap két, célszerűen kúpos karimája révén támaszkodik az ütközőgyűrű két hom- 90 loklapjáboz. Szabadalmi igénypontok: 1. A forgásirányban rugalmas csavarrugócsukló motoros járművek hajtótengelyeihez, melynél a tengelyek végeit a csía- 95 varrúgó és ennek középső szakaszában fekvő tengelyirányú eltolódást megengedő gömbcsukló kapcsolja egymással, amelyre jellemző, hogy a külső kerületen mért 6°-nál kisebb emelkedési szögű íoo csavarrúgó menetszáma oly csekély, hogy a rúgó legnagyobb összenyomhatósága a rúgó legnagyobb átmérőjénél kisebb. 2. Az 1. igénypontban meghatározott csa- 105 varrúgó-csukló megoldási alakja, melyre jellemző, hogy az egyik tengelynek végcsapja hosszirányában eltolhiatóan nyúlik a másik tengely üreges végcsapjában fekvő, gömbcsuklót képező lengő csap- no ágy furatába. 3. A 2, igénypontban meghatározott csavarrugó-csukló megoldási alakja, melyre
