128888. lajstromszámú szabadalom • Sugárkontrakciós elektronsokszorozócső
2 128888. gileg az, hogy az összes —3— kon.ce.n trálóhengerek ugyanarra, a feszültségre vannak kapcsolva, Bevezetésen a rendszer legnegatívabb feszültségére. Ezek 5 [tehát egymással és az —1— katóddal össze vannak kötve. Különálló lépcsőzött —3—-hengerek helyett azonban a 3. ábra szerinti összefüggő folytonos oly —3 —fémtölcsér is alkalmazható, ío mely a katóddal össze van kötve és melynek belsejébe a —2— erősítőhálók vannak behelyezve. A tölcséralak különösen kedvező viszonyokat létesít, mégis lehet a 3. ábra összefüggő konpentrálóelektróclját hengeresen is kialakítani. 60 A következő számítás mutatja, hogy a nyalábátmérő elérhető kontrakciója első közelítésben csupán a rendszeri hosszától, nem pedig a rákapcsolt feszültségektől függ. Ha ugyanis a feszült- 65 ség két egymásrakövetkező háló között, jazaz a részfeszültség v0 állandóan iugyanaz és a hálók közötti távolság 1(0 , [akkor a legszélső elektronok az 10 szakaszon való átesésükkor TO 15 •a = K . L értékkel befelé szorulnak. Itt vm az elektronok közepes feszültjsége az erősítő cellát lezáró két háló 20 között. Ugyanis mentől távolabb vannak a hálók a rendszer vége felé, annál nagyobb lesz a feszültségkülönbség a —3— kontrakcióhenger, mely most is úgy, mint előbb, a találmány értelmlé-25 ben nulla feszültségű és a megfigyelt; cellatér abszolút potenciája között, amely utóbbi állandóan növekedik. Minthogy az elektronok repülési sebes-30 35 A = K 2 k Vm Vo Kip v0 sége az összes cellákban egyenlő, mert azok mindig újból váltódnak ki és a vo 75 feszültség gyorsítja őket, ezért a befelé szorító erő vm feszültséggel arányosan növekedik. A 3. ábrába egy oldalról beeső elektrón ily —b— pályája van berajzolva. 80 Hogy a teljes harántkontrakciót a rendszer végén megtalálhassuk, az egyes —am — eltérítéseket összegezni kell. Ha ezt elvégezzük, akkor megkapjuk az A Összeitérítést: 85 2v TM = Kl0 Vo V max V. max n vo ; 90 Á = ~K n 10 = const. L' Ennél K oly arányossági tényező, íiiely a szél felé való közeledéssel növekedik. Látjuk tehát a számításból, 40 hogy az átmérő-kontrakció első közelítésben az összes elektromos feszültségektől teljesen független és a találmány , szerinti rendszer elrendezésnél csupán ;a teljes L rendszer hosszúságától (1. 45 3. ábra) függ. Tehát mindig el lehet érni azt, hogy valamely tetszésszerinti belépési keresztmetszet egy előírt kilépési keresztmetszetre legyen kontrahálva. Ezáltal az erősített áramok levéte-50 lére térbelileg kicsi és igen kapacitásszegény —8— kollektorrendszer alkalmazása válik lehetővé, akkor is, ha bármekkora nagyra kell az —1— íotokatódot kivitelezni. Nagyobb ~2l — belé-55 pési felületeknél csupán az L rendszerhosszúságot kell nagyobbra választani. A gyakorlat e megfontolásokat egészen a megkívánható pontossági hatá- 95 írókig igazolta, mimellett kiadódik, hogy íaz átmérőnek a felére való kontrakciója kb. 50 mm esási magasságnál elérhető, így például egy 40 mm átmérőjű belépési háló veszteség nélkül 100 kombinálható 20 mm vetített átmérőjű hengerkollektorral. Itt valóban szükséges volt az a szerkezeti feltételezés, hogy a —3— kontrakcióhenger résztvesz a keresztmetszetkisebbítésben, hogy tehát 105 vagy tölcsérszerűen vagy pedig lépcsői zötten csökkenő keresztmetszettel van kivitelezve. Hengeres kontrakcióshálók esetén is, a növekedő vm feszültségi miatt, létrejön kontrakció, de ez lénye- 110 gesen lassabban következik be, tehát nagyobb rendszerhosszúságot igényel, A találmány szerinti csövek azzal tűnnek ki, hogy a kilépési áram nagymértékben független az első — 2l — hálóra 115
