128862. lajstromszámú szabadalom • Braun-féle csövekhez való világítóernyő
Megjeleni 1942. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAQ SZABADALMI LEÍRÁS 128862. szám. VII/j. osztály. — T. 6632. alapszám. Braun-féle csövekhez! való vUágttáernyő. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin-Zehlendorf. A bejelentés napja: 1941. évi március hó 1. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi március hé 21. A találmány Braun-féle csövekhez, különösen iá távolbalátásnál használt, katódsugárcsövekhez, előnyösen a kép letapogatásánál használt katódsugár csövekhez való 5 világítóernyő. Braun-féle csöveknél általában lényeges, hogy az utóvilágítás idejét a lehetőség szerint megrövidítsük. Ennek a rövid utóvilágításnak a jelentőségét az alábbiakban a gyakorlat szempontjából küjo lönösen jelentős kiviteli példa kapcsán közelebbről magyarázzuk. Ismeretesek olyan berendezések, amelyeknél filmek vagy személyek alkotta képek iszétbontásáhóz világítóernyőt tartal-15 mázó katódsugárcsöveket alkalmaznak, mely csövek ernyőjére a katódsugár állandó áramerősséggel rácsot rajzol, amely a képfelvevővel szinkron fut. Ezek az úgynevezett ernyőletapogatással dolgozó be-20 rendezések úgy működnek, hogy ezt a világítórácsot optika segélyével az átviendő tárgyon képezik le, mimellett filmletapogatás esetén a tárgy által átbocsátott fény, vagy személyek letapogatása esetén az 25 azok által visszavetett fény erősségét foto-r cellákkal regisztrálják. Ennél az eljárásnál tehát minden egyes világító ponthoz az időben a letapogatott pont fényességének pontosan megfelelő fényáram tartozik. Ez 30 a megállapítás azonban csak tehetetlenség nélkül dolgozó világítóernyők esetében érvényesül. Ha a képpont hosszabb ideig világít, mint amekkora idő a képpont átviteléhez szükséges, amely idő például 441 35 sor/50 kép esetében a sorugrató eljárásnál 1/5,000.000 másodperc, iákkor a visszaadott kép felismerhetetlen, mert minden éles határvonal elmosódott. Ismeretestek olyan kompenzációs kapcsolások, amelyek az ernyő anyagának tehetet- 40 lenségét, illetőleg az e tehetetlenség okozta jelenségeket kiküszöbölik, vagy megszüntetik, azonban ezeknek a kapcsolásoknak a természetéből folyik, hogy ez a kompenzációs hatás csak a képátvivő berendezés 45 hatásfokának rovására történbet. Ilyen ismert kompenzációs kapcsolásnál például a világítóernyőt tartalmazó, letapogatással dolgozó cső vezérlő rácsára hordfrekvenciát kapcsolnak. Az ily módon vezérelt le- 50 tajpogatócső tehát teljesen tehetetlenség nélkül dolgozó világítóernyő esetében 100 °/o-osan hordfrekvenciásan modulált fényt adna. A ma ismeretes legjobb világítóanyagok ia képátvitelhez szükséges nagy hord- 55 frekvenciáknál, tehát legalább 4 MHz-nél körülbelül 5°/o modulált fényt képesek adni, míg az összes többi tény, az úgynevezett egyenfény, az átvitelhez használhatatlan, sőt káros, mert a csekély fénymo- 60 duláiási fok következtében a letapógatójcsövet nagy áramerősségekkel kell üzemben tartani, úgyhogy iíymódon csak életlen rács állítható elő. Ezenkívül a 95 o/o-ot kitevő egyenfény lényegesen emeli a za- 65 vartükröt, mert a regisztráló fotocellának igen nagy fotóáramot kell adni, amelyből a következő hordfrekvenciás erősítő a váltófényből eredő fotoáramnak csak körülbelül 5 o/o-ot kitevő részét szűri ki. Nyil- 70