128793. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás vezeték

Megjelent 1941. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI <SS^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128793. szám. VII/j. osztály. — T. 6610. lalapszám. Nagyfrekvenciás vezeték. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin*Zehlendorf. A bejelentés napja; 1941. évi január hó 15. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi január hó 31 Ismeretesek olyan antennák, amelyeknél az, áramelosztás befolyásolása végett az antenna egy vagy több helyén impedanciákat, különösen induktivitásokat, vagy 5 kapacitásokat, vagy egész rezgőköröket iktatnak be. Ezzel azt érik el, hogy oly adóantennánál, amelyen két vagy több félhullám , keletkezik, az egyik félhullámot elnyomják, úgyhogy csak a másik 10 félhullám sugárzik. Ezzel együtt jár az antenna hosszának a megváltozása is. Így például az antennavezetékbe sorosan iktatott csóve az állóhullám kisebb-nagyobb fázisszögét felveszi, úgy hogy adott an-15 teuna villamos hossza megnő, illetőleg valamely meghatározott villamos hossz az antenna kisebb térbeli hosszával valósítható meg. Eddig ezeket a hosszimpedenciákat köz-20 vétlenül .a kívánt árameloszlással meghatározott helyen rendezték el, mégpedig az ehelyütt megszakított antenna végei közé iktatták. Ez azonban kényelmetlen. E helyeken ugyanis a rendelkezésre álló tér 25 sokszor korlátozott. Ezenkívül az impedancia beiktatásával az antenna stabilitását rontjuk. E helyeken továbbá az ott elrendezett impedancia az időjárási behatásokkal szemben rendszerint csak nehe-30 zen védhető meg. Az ilyen beiktatott cséve a sugárzórendszer egy részét alkotja és pedig annál nagyobb mértékben, minél hosszabb. Ha hosszkapacitást iktatunk be, úgy az az 'elosztott földkapacitások következtében egyúttal mindig mint haránt- 35 kapacitás is működik. Az ilyen megoldásnál különös nehézségek akkor lépnek fel, ha beállítható impedanciát, vagy impedanciákat alkalmazunk. A találmány szerinti szerkezetnél a 40 fenti hátrányokat kiküszöböltük. A találmány lehetővé teszi, hogy az impedanciát nem az eddig szokásos, hanem az antennavezetőnek más, kedvezőbb fekvésű, vagy könnyebben hozzáférhető helyén iktassuk 45 be. Ezt az előnyt, a sugárzási viszonyok megváltoztatása nélkül, azzal érjük el, hogy az antennának a beiktatás helyén fekvő szabad végeit az antenna belsején végighaladó nagyfrekvenciás kettős veze- 50 ték útján, valamely más, kedvezőbb fekvésű ós kényelmesen hozzáférhető helyen elrendezett oly nagyságú impedanciával kötjük össze, melynek a nagyfrekvenciás vezeték útján az eddig szokásos beikta- 55 tási helyre transzformált értéke az ott szükségelt hosszimpedancia. A kettős vezeték egyik vezetőjét maga az antenna alkothatja. Célszerű, ha mint antennát csőalakú 60 külső vezetőt és ebben elrendezett belső vezetőt alkalmazunk, amely külső vezető a felső vezetőt a bekapcsolási helytől az impedancáig körülveszi, mimellett az impedancia egyik kapcsával közvetlenül a belső 65 vezetővel ős másik kapcsával a külső ve-