128786. lajstromszámú szabadalom • Modulált primer elektronnyalábot létesítő elektronkisülési cső

4 128 7 8«. zül azt egy sem hagyhatja el, hogy a burá­nak vagy a készülék szigetelő részeinek za­varóhatású feltöltődését idézze elő. Legfeljebb egynéhány elektron töltheti 5 fel a 27 és 28 csillámkorongokat, de az eb­ből származó negatív feszültség csak hozzá­járulhat ahhoz, hogy az összegyűjtés a sok­szorozószerkezeten belül menjen végbe. A 4. ábra az 1—3. ábrák szerinti szerke-10 zet áramellátásának kapcsolási vázlata. Azonos elemek megjelölésére ugyanazokat a hivatkozási számokat használjuk, mint az előző ábrákban. A 32 telep a 6 fűtőszál tápáramáról gon-15 doskodik. Az erősítendő nagyfrekvenciás feszültséget a 33 végszorítóknál vezetjük be. A készülék elektronoptikai részét alkotó 11, 12 és 13 elektródák, valamint a 10 fel­fogólemez a 34 telepből a 35 potenciométer 20 segélyével jutnak lápáramhoz. E potenciö­méterrel mindegyik elektróda feszültsége beszabályozható, amivel az elektronnyaláb legkedvezőbb összegyűjtése, vagyis a 14 el­lenző képének élessége a 10 felfogólemezen 25 biztosítható. Helyes beszabályozás mellett kb. 70— 80% nagyságrendű hatásfok érhető el, va­gyis a katődával kisugárzott és a 7 ráccsal vezérelt elektronok 80(l /o-a jut a 10 ellenző-30 lemezre. Nyilvánvaló, hogy a 7 vezérlőrács kellő előfeszültségű polarizálása szükséges ahhoz, hogy a vezérlési görbe egy adott pontján érjük el a kívánt hatást. 35 A sokszorozószerkezetet a 36 telepből a 37 potenciométer segélyével tápláljuk. A szei'kezet mindegyik rácsát az előző ráccsal szemben olyan értékű pozitív feszültségen tartjuk, hogy a kisugárzott elektronok és a 40 felfogott elektronok száma között a meg­felelő arány jöjjön létre. A 21 gyűjtőelektródát a 38 telep külön táplálja, a készülék kivezető impedanciája­ként működő 39 ellenállás segélyével, mely-45 nek végpontjaira kapcsoljuk a készülék 41 kivezető végszorítóit. Végül a 40 kondenzátorok a sokszorozó­szerkezet valamennyi tápkörét áthidalják. Az elektronok útját a 4. ábrán szaggatott 50 vonal mutatja. Nyilvánvaló, hogy e kiviteli alak csak példa, különösen az egymásutáni szekundéremissziós fokozatok száma tekin­tetében. A 10 és 22 szekundéremissziós Iemezek-55 nek a sokszorozószerkezetben való haszná­lata, az 1—4. ábrák szerinti készülék to­vábbi előnyét biztosítja, amennyiben a tö­mör lemezek szekundéremissziós együttha­tója, minden egyéb tényező változatlan volta mellett, a rácsszerkezetű elektródáké- ,„ nál nagyobb, bármekkora is az utóbbiak elektronvisszaadási tényezője. Nyilvánvaló, hogy a sokszorószerkezet rácselektródái csak a példaképen felvett esetben egyenes alkotója kör keresztmet­szetű hengerek és bárminő egyenes, négy­zetes, derékszögű, elliptikus, ovális, vagy egyéb metszetű alakzat létesíthető, melynek szimmetriatengelye van és az a teljes szer­kezet tengelyével egybeesik. Bizonyos ese­tekben több szekundéremissziós elektróda­egységből álló sokszorozószerkezet haszná­lata célszerű, melyek mindegyikéhez egy vagy több céltábla vagy felfogólap tartozik, ahova a primer elektronnyaláb egyidőben 5 vagy egymásután juthat. A rajzokon szemléltetett elektronkilövelő és egymásutáni szekundéi-emissziókat hasz­nosító szerkezet a találmánynak csak pél­daképem kiviteli alakja. Nyilvánvaló ugyan- „n is, hogy a szerkezetnek számos változata valósítható meg a találmány körének túl­lépése nélkül. Így például, bár járulékos gyüjtőmezők nélkül működő szekundér­emissziós elektronsokszorozó szerkezetet is- g5 mertettünk, nyilvánvaló, hogy a találmány használata olyan esetekben is előnyös, mi­dőn emissziós rács vagy lemezelektródákkal felszerelt sokszorozószerkezetnek ilyen já­rulékos mezői, különösen pedik szekundér- g0 emissziós elektronokat gyűjtő és/vagy meg­gyorsító mágneses járulékos mezői vannak. Ennél a megoldásnál is a találmány révén a cső kél feladatának, vagyis egyrészről a primer elektronnyaláb keltésének és vezér- ^­lésének, másrészről pedig a fokozatos sze­kundéremissziós erősítésnek eredményes el­különítését az elektronoptikai szerkezettel érjük el. Szabadalmi igénypontok: 100 1. Modulált primer elektronnyalábot léte­sítő elektronkisülési cső, amelynél az elektronkilövelő szerkezetnek katódja, ve­zérlő elektródája és több gyorsító-elektró­dája van, azzal jellemezve, hogy a ka- 105 tódtól távolabb fekvő végnél a primer elektronnyaláb egyenes pályájához ha­ránt fekvő szekunder sugárzású felfogó lemez van, mikoris a primer elektron­nyaláb a felfogó lemezen összegyűjthető, 110 jellemezve továbbá járulékos elektródák­kal, amelyek körül az egyik szekunder

Next

/
Oldalképek
Tartalom