128688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének katalitos átalakítására

128688. 5 niumoxid és/vagy cirkónoxid igen benső keverékét tartalmazzák, mimellett mindegyik alkatrész egyénileg többé-kevésbbé alacsony aktivitású, azonban aggregált ál-5 lapotban aránylag nagy aktivitást mutat. Az aktivitás nem járulékos tulajdonság, amennyiben nagyjában állandó az alkatrészek arányainak széles körzetében, ha azok molekuláris arányokban vagy azok 10 törtrészeiben vannak jelen. Egyetlen alkatrész sem tekinthető olyannak, hogy arra nézve a többi alkatrész a szokásos terminológia szerint ú. n. »promoter «-kent szerepel, továbbá egyik alkatrész sem ha-15 tározható úgy meg, mint hordozó, a maradék pedig mint maga a katalizátor. Minthogy a valóságos szilárd állapot vegyi ' tudománya eddigelé igen tökéletlenül fejlődött ki, nem határoztuk meg azt, 20 hogy a szilícium, alumínium és cirkon oxigénes vegyületei a katalizátoron belül hogyan helyezkednek el. Eltekintve a cirkónalkatrész ka tali tos aktivitásától, annak használata a katalizátorban határozott 25 stabilizáló hálással jár együtt, minek folytán az aktív felületek aktivitásukat hoszszú ideig megtartják. Egyik általános módszer szerint az előnyös katalizátorokat úgy készíthetjük el, 30 hogy hidráit kovasavat gélalakban lecsapunk és ezt kövelőleg hidráit alumíniumoxidot és/vagy hidráit cirkónoxidot a hidráit kovasavval keverünk vagy arra lerakódni engedünk. A szilikagél előállításá-35 nak egyik legalkalmasabb módszere nátriumszilikát vizes oldatának szokásos hőmérsékleteken való megsavanyítása valamely sav, mint pl. sósav hozzáadása útján. A lecsapás módját, az alkalmazott alkali-40 tást a' lecsapás nagyobb részének eszközlése közben és az ezt követőleg hozzáadott savfelesleget gondosan szabályozzuk, avégből, hogy olyan sz'ilika-hidrogél keletkezzék, amely alkalmas a többi alkatrésszel 45 való egyesítésre és a szűréseknél kevés nehézséget okoz. Az előállítás egyik módszerét az alábbi példákban ismertetjük. A hidrogél az előállítás e fokozatában az ái« kaliféinszennyeződések eltávolítása céljá-50 ból kezelhető. Ezeknél a műveleteknél sziliciumtelraklorid hidrolízisénél kapott, íiránylag tiszta hidráit kovasav elég értékes katalizátort adott, azonban kevésbbé kedvező eredményeket értünk el "szilicium-55 lelrafJuoriddal. A katalizátort, előállításának valamelyik fokozatában, úgy kezeljük és mossuk, hogy a szárítás előtt vagy után, lényegileg az összes alkálifém-szennyeződéseket eltávolítsuk. Nem ismeretes pontosan, hogy az 6C alkálifém-szennyeződések a gélben vagy a szárított anyagban milyen alakban vannak jelen, azonban határozottan megállapítottuk, hogy a szennyeződéseket lényegileg teljesen el kell távolítani, ha olyan katali- 65 zátorokat kívánunk előállítani^ amelyek szénhidrogén-átalakítási reakciók gyorsításánál hosszú ideig használhatók. Lehetséges, hogy az alkálifém-szennyeződések jelenléte fokozott hőmérsékleteken a k'ata- 70 lizátorok felületeinek zsugorodását vagy megömlését okozza, úgyhogy a likacsosság igen erősen csökken a hatékony felület megfelelő csökkenése mellett. Ha a katalizátorban alkalifémvegyülietek, még kis 75 mennyiségekben is jelen vannak, akkor a katalizátor a szénhidrogénekkel való kezdeti érintkezésnél jó aktivitást mutathat ugyan, azonban a katalizátornak oxidálással való ismételt regenerálása után 80 annak aktivitása gyorsan csökken. Ha a katalizátorban az alkálifém-vegyületekből csak parányi vagy elhanyagolható nyomok maradnak, akkor a katalizátor kezdetben egészen' 815—870 CMg égethető és 85 ezt követőleg a regenerálásnál ezekre a hőmérsékletekre ismételten felhevíthető, anélkül, hogy az anyag aktivitása hosszú használat közben csökkenne. Alkalifénnszennyeződések úgy távolítha- 90 tók el, hogy a kezelést savas anyagok oldataival, általában ammoniuinsókkal vagy még általánosabban többvegyértékű fémek, mint alumínium és cirkónium sóival hajtjuk végre. Ha a kezelést savas oldatokkal, 95 pl. híg sósavas oldatokkal végezzük, akkor a sav az alkálifém-szennyeződéseket kivonja és a képződött sók, valamint a savfelesleg a mosáskor eltávolítódnak. Ha ammóniurnsókat vagy több vegyértékű fémek 100 sóit használjuk, akkor a felhasznált ammónium vagy többvegyértékű fémek nyilvánvalóan az összetett masszában jelenlévő alkalifém^szennyeződések helyére lépnek és a képződött alkalifémsók a jelenlévő több- 105 vegyértékű sók nagyobb részével együtt a mosáskor eltávolítódnak. Aszilikahidrogélbe a tisztítőkezeléskor bevezetett, aránylag kis mennyiségű többvegyértékű fém a csapadék állandó részévé válhat, míg ammó- lio niumsókkal való kezelés esetén a mosás után visszamaradó kis mennyiségű ammóniumsó a következő kezeléskor fokozott hőmérsékleteken kihajtható.