128637. lajstromszámú szabadalom • Szerkezeti anyag, különösen bőröndszerű útitáskákhoz és effélékhez, valamint eljárás előállítására és feldolgozására

Megjelent 1941. évi december hé 15-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 128637. szám. XX/d., (VIH/c.) osztály. — G. 9254. alapszám. Szerkezeti anyag, különösen bőröndszerű útitáskához és «ffélekhez, valamint eljárás előállítására és feldolgozására. Gaál János asztalossegéd, Budapest. A bejelentés napja: 1941. évi május hó 14. Mint ismeretes, készültek már bőrönd­szerű útitáskák és effélék bőrtől eltérő anyagból, pl. vulkánfíberből vagy szövet­tel bevont kéregpapirosból. Az ilyen 5 anyaghelyettesítésnek oka a bőranyag drá­gaságában leli magyarázatát. A találmány célja a bőröndipar számára olyan szerke­zeti anyag előállítása, melynek beszerzése az említett helyettesítő anyagokénál is ki­lo sebb nehézségbe ütközik, kevesebb költ­séggel jár és a követelményeknek megfelel. Kísérletek során kitűnt, hogy két vé­kony (kb. 1 mm vastag), egymásra merő­leges rostszálakkal összeenyvezett és saj-15 tolt funérlapból, megfelelő előkezelés út­ján olyan szerkezeti anyaghoz juthatunk, mely az említett célnak megfelel. E keze­lés a következőkben áll: A kétrétegű falemez színének szánt, te-20 hát külső felületét vízzel átitatjuk, majd félszárazon hossz- és harántirányban drót­kefével felborzoljuk annyira, hogy a felü­let sűrűn lüskésne'k mutatkozzék. Száradás után a tüskés felületet enyves festékkel be-25 eresztjük és kb. fél órán át száradni hagy­juk. Ezt követőleg a felborzolt felületet simára hengereljük. Teljes kiszáradás után a falemezbe olajfestékes hengerrel mintát is nyomhatunk. Végül a felületet íényez-30 zük-Az így kikészített falemezről a felvitt festék sem a további feldolgozás alkalmá­val előforduló hajlítások közben, sem a későbbi használatban nem pattogzik le, 35 mert a borzolt felület pórusaiba az enj'A^es festék oly mértékben hatol be, hogy az a későbbi behatások ellenére is teljes mér­tékben kötve marad a faanyaghoz. A találmány szerinti falemezből szabjuk ki a készítendő útitáska egyes darabjait és 40 azokat magukban véve ismert módszerek­kel szereljük össze. Amennyiben mégis a falemez hajlítása mutatkoznék szükséges­nek, így pl. az oldallapok elkészítésénél, e célra megfelelő furatokkal ellátott csövet 45 használunk, melynek furatain át a cső he­vítése közben gőzt bocsátunk. Az ilyen csőre a lemez akadálytalanul ráhajlítható. A mellékelt rajz mindkét ábrája a ta­lálmány szerinti falemezből szabott, uti- 50 táskafedél készítésére alkalmas darabot mutat. Az ábrákon a teljes vonalú vonal­kázás a felső, a szaggatott vonalú vonal­kázás az alsó funérlap szálait jelképezi. A fedélkészítésnél a kiszabott darab szé- 55 leit lehajtjuk. Az erősen lekerekített garok­kivágás azért kívánatos, hogy az anyag be ne repedjen és türemlések ne keletkezze­nek. A hajlítás egyébként is csak bizonyos nagyságú görbületi sugárral történik, me- 60 lyet a már említett, fűtött, furatos cső szab meg. A keletkező testszögletekben mutat­kozó hézagokat a szokásos külön sarok­darabok takarják el. Bár a kísérletek azt mutatták, hogy a 65 funérlapok szálirányának a megfelelően kezelt anyagnál a hajlíthatóságra nincs döntő befolyása, mégis — minthogy ez rendszerint külön áldozattal nem jár — csak egy irányban hajlítandó lapokat úgy 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom