128526. lajstromszámú szabadalom • Orvosi fecskendő

1285 26, Figyelmet hamar kimerítette és elfáradást okozott, úgy hogy bizonyos számú egymás­utáni oltás után adagolási hibák igen gyak­ran fordultak elő. Abban az esetben vi-5 szont, ha olyan ismert rendszerű • fecsken­dőt alkalmaztak, amelynél a dugattyú­nyélnek a fecskendőből kinyúló részén ál­lítható ütköző volt, mely a dugattyút mindig csak addig engedte benyomni, amíg 10 ez az ütköző a fecskendő felső kupakjába nem ütközött, tehát a dugattyú esetenkénti! Ijovábbtoláisának mértékét pontosan meg­szabta, elesett ugyan annak a szükséges­sége, hogy a dugattyú útját az oltás köz-15 ben figyeljék, de ezzel szemben az ütkö­zőt kellett minden egyes oltás után ponto­san a kellő mértékkel továbbállítani, ami szintén időt és figyelmet vett igénybe, és ha hibásan történt, szintén adagolási hi-20 bákat okozott. A találmány célja olyan orvosi fecsken­dő létesítése, .amellyel tömeges oltásokat adagolási hibáknak és az oltóanyag eset­leges fertőződésének biztos elkerülésével, 25 könnyebben, kényelmesebben ós főképen lényegesen gyorsabban lehessen adni, mint az az eddigi eszközökkel és módszerekkel lehetséges volt. E célt a találmány értel­mében úgy érjük el, hogy az orvosi fecs-30 kendőt a fecskendő hengerébe torkoló szí­vóvezeték útján oltóanyagkészletet tartal­mazó' edénnyel kötjük össze, e vezetékbe, valamint a fecskendő kivezetőcsatornájába pedig egy-egy, folyadéknak a szívóvezeték-35 bői a fecskendő hengerének terébe, illet­ve innen ia kivezetőosatornába való áram­lását megengedő, ellenkező irányú áram­lást azonban megakadályozó, szívó- illet­ve nyomószelep szerepét játszó, önműködő 40 zárószervet, például vissziacsapószelépet építünk be. A szívóvezeték a találmány szerint célszerűen a dugattyún, a dugaty­tyú nyelén és e nyél működtetőszervén, például fogantyúján halad végig, és a 45 szívószelep a dugattyúba van beépítva, míg a nyomószelepet a kivezetőcsatornának a feoskendőhenger terébe való torkolatánál helyezzük el. A fenti módon kialakított fecskendő du-. 50 gettyújának felfelémozgatásakor a dugaty­tyú a szívóvezetéken és szívószelepen át oltóanyagot szív be az oltóanyagedényből, miközben a nyoimószelep zárva van. A be­szívás még sűrű oltóianyag esetén sem las-55 sú vagy nehéz, mert a szívóvezeték ke­resztmetszetét módunkban áll a kellő nagyságúra készíteni. A dugattyú ellenkező értelmű .mozgatásakor viszont a szívósze­lep záródik, és a dugattyú a megnyíló nyomószelepen ós a kivezetőcsatornán át 60 kinyomja az előbb beszívott oltóianyagot. A fecskendő megtöltésének önműködővé tételére a fecskendőt a találmány szerint előnyösen r'jigóval látjuk el, mely a du­gattyút állandóan legkülső — azaz a ki- 65 vezetőcsatorna tói legtávolabb fekvő —szí­vóhelyzetébe igyekszik vinni. Ha tehát a kézzel benyomott dugattyút elengedjük, a rúgó. azt kifelé mozgatja, amiáltal önmű­ködőién oltóanyag szívódik be a fecsken­dőbe. Oltáskor a dugattyút, műlcödtetőszer­yénél fogva, az előbb említett rúgó hatása ellenében benyomjuk, majd az oltás után ismét elengedjük, hogy a fecskendő a szó- 75 hanforgó rúgó hatása követikeztégen megint megtelj ék oltóanyaggal. Annak elérésére, hogy a fecskendő ese­tenként mindig a megkívánt oltási adagnak megfelelő mennyiségű oltóanyagot szívjon 80 be, a találmány egy előnyös foganatosítási alakjánál a dugattyú nyélnek a fecskendő hengerén belül levő részére ütközőt erősí­tünk, mely a fecskendő felső kupakjának belső felületébe ütközve határolja a du­gattyú kifelé való, azaz a kivezetőcsator­náfől távolodó értelmű szívómozgását. A dugattyú tehát csak addig mozoghat ki­felé és így csak addig szívhat be oltó­anyagot, amíg azt a szóbanforgó ütköző; engedi, úgyhogy ennek az ütközőnek meg­felelő beállításával a beszívott ollóanyag­mennyiiséget, azaz az oltási adagot, egy­szersmindenkorra pontosan meghatároz­hatjuk. Ez a találmány szerinti ütköző nem tévesztendő össze bizonyos ismert or­vosi fecskendőknek a fentiekben már em­lített ütközőivel, melyek a dugattyúnyél­nek e fecskendőn kívüli részén foglaltak helyet és a dugattyú nyomóértelmű mozi- . gását korlátozták, és melyeket tömeges ol­tásoknál oltásonként kellett továbbéli tani. A találmány szerinti ütköző beállítását ez­zel szemben csak akkor kell változtatni, ha más oltási adagolásra akarunk áttérni, egy oltási sorozat folyamán (azonban hozzá sem kell nyúlni ehhez a fecskendőhenger belsejében védetten elhelyezett ütközőhöz. A találmány szerinti fecskendőt és hasz^ nálatát az alábbiakban ismertetem részle­tesebben, a csatolt rajzzjal kapcsolathan, 110 amelyen az 1. ábra e fecskendő egy foganatosítási példájának nagyított léptékű tengelymenti hosszmetszetét, a .

Next

/
Oldalképek
Tartalom