128525. lajstromszámú szabadalom • Vivőhullámos jelzőberendezés

12 8 5 2 5. 3 A legnagyobb frekvenciájú csatorna legkisebb szintje (a 2 és 3 erősítők bemeneti köreiben) az 1. ábrabeli áramkör szintjével egyenlő, minek következtében a John-5 son-féle zaj viszonylagos szintje változatlan marad. A legkisebb frekvenciájú csatornát véve tekintetbe a legkisebb szint a db-el csökkent, miért is e csatornában a Johnson-féle zaj viszonylagos szintje a db-10 el növekedett. Ha tehát úgy az 1. ábra szerinti áramkörrel, (melynél a két fajtájú zajt bármelyik csatornában egyenlőnek tételeztük fel) a 2. ábra szerinti áramkörre való áí-15 térésnél a fenti példa értékeit vesszük alapul, úgy a legnagyobb frekvenciájú csatornában a Johnson-féle zaj változatlan marad és a kölcsönös módosítás foka 4,1 db-el csökken, ami az összeadott kétféle 20 zajenergiában 1,6 db együttes csökkenésnek felel meg; a legkisebb frekvenciájú csatornában a Johnson-féle zaj 10 db-el, a. kölcsönös módosítás pedig 1.0-4,1 — 5,9 dbel növekszik, ami 8,4 db együttes zavar-25 energia-növekedésnek felel meg. A 3. ábra a 2. ábra szerinti áramkör módosítása, melynél az 5 kiegyenlítő készülék előtt a 2' előerősítő van. A 2' előerősítő erősítése nagyobb mértékű, mint 30 az 5 kiegyenlítő készülék legnagyobb vesztesége és ennek megfelelően a 2 erősítővel létesített erősítést csökkenteni kell. Valamennyi csatorna legkisebb szintje ekkor a 2' erősítő bemenetében mutatkozó érték és 35 egyenletes, úgy, hogy a Johnson-féle zaj okozta zavar szintje valamennyi csatornában oly mértékű, mint az 1. ábra (szerinti áramkörben. A fenti példákban megadott értékekből 40 kiindulva, az összeadott zavar-energiák' együttes szintje a legnagyobb frekvenciájú csatornában az 1. ábra szerinti áramkörre] szemben l,ß db-el kisebb, a legkiseb frekvenciájú csatornában pedig ugyanehhez az 45 áramkörhöz képest 3,9 db-el nagyobb. Előerősítőnek az 1. ábra szerinti áramkörben való használata a legkisebb frekvenciájú csatornában a Johnson-féle zaj csökkenését idézi elő, (2,2 db együttes zaj-50 csökkenés az adott értékek mellett), míg az előerősítő használata a legnagyobb frekvenciájú csatornára hatást nem gyakorol. Ez a legkedvezőbb eredmény, mely az ilyen fajtájú áramkörrel elérhető. Az 1. 55 ábra szerinti 7 és 8 vonalak mentén felszedett bármiféle zavar hatásától eltekintve, nem okoz változást az eredményben, íia az, 5 es 6 kiegyenlítő készülékeket a feltüntetett helyzetekből a 7, illetve 8 vonal ellentétes végződése felé toljuk el. 60 Már javasolták olyan visszacsatolásos erősítő szerkesztését, melynek visszacsatolási útágában akként elhelyezett inűhálőzat van, hogy az erősítő erősítése a kívánt sávon belüli valamennyi frekvencián 65 a vonalszakasz veszteségével egyenlő, mikoris külső kiegyenlítésre szükség nincsen. Javasolták már azt a megoldást is, mely iszerint a 2 .jábrábeli áramkör 1, 2 erősítői és 4i, 5 kiegyenlítő készülékei helyett nega- 70 tív visszacsatolása erősítők, ezek visszacsatolási útágaiban pedig frekvencia-függő műhálőzatok vannak. E műhálózatok gyengítését a frekvencia függvényében ábrázoló görbék: a 7, illetve 8 vonalszakasz 75 gyengítés-frekvencia görbéjével egyező jellegűek. Ennek folyománya, hogy az erősítők gyengítés-frekvencia görbéi a vonalszakaszok görbéivel ellentétesek, mikoris a teljes áramkör átviteli minősége a ki- 80 vánt frekvenciasávon állandó. E megoldás továbbá, melynél az erősítők bemeneti kö^ reiben valamennyi csatorna egyforma színtű, előnyös a vonalzajtól és a kölcsönös módosítástól való mentesség szempontja- 85 ból is. Egyes gyakorlati esetekben azonban a /vonal átviteli görbéjét teljesen kiegyenlítő ilyenfajta erősítő nem volt megvalósítható, mivel a visszacsatolási útág frekvencia- 90 függő műhálózatának tervezésénél nemcsak a vonal gyengítésbeli követelményeit kell kielégíteni, hanem az erősítő stabilizálása érdekében a fázis- és gyengítésbeli korlátozásokat is figyelembe kell venni. 95 A találmány szerinti berendezésben az ismertetett fajtájú erősítőket, melyek a velük összeköttetésben álló átvivő vonalak gyengítését nem teljesen egyenlítik ki, kiegyenlítőkészülékekkel együtt alkalmaz- 100 zuk, mikoris a kiegyenlítő készülékek és erősítők villamos tulajdonságait úgy arányosítjuk, hogy a vonalon és az erősítőkben fellépő zajok okozta össz-zajenergia és az erősítőkben fellépő kölcsönős módosítás bármelyik (illetőleg a legkedvezőtlenebb) csatornában a lehető legkisebb. A találmányt részletesen a 4., 5. és 6. ábrákon ismertetjük. A 4. ábra a találmány szerinti áramkör kapcsolása, az 5. ábra az áramkör jellemző görbéit szemlélteti, míg a 6. ábra a kapcsolás más változata. Az ismertetés egyszerűsítése végett bizonyos feltevésekből indultunk ki, pl. abbólf