128438. lajstromszámú szabadalom • Szekunderemissziós erősítő, hozzávaló üzemeljárás és kapcsolási elrendezés

2 128438. zől tehát kisebb feszültségek esetében szándékosan némileg kisebbre választjuk, bogy nagyobb feszültségek esetében a kívánt kiegyenlítődést e tényező megiiövekc-5 dése útján elérjük. A feltételek alkalmas választásával elérhető, hogy e kiegyenlítés teljes és a csőnek szabályos, árnyékolórácsra jellemző, például az 1. ábrán látható karakterisztikája van. Ugyanezen 10 az ábrán vonalkázva oly karakterisztikát is feltüntettünk, amely a találmány szerinti intézkedések alkalmazása nélkül adódik. E viszonyokat a 2. ábrán tüntettük fel,. Ez ábrában 1 az utolsó ütközőelektródia, 15 2 az anódía, 3 az elektronáram, melyet a i mezőelektróda, illetőleg a mágneses mező az 1 ütközőelektródára vezet. Az ábrából kitűnik, hogy az elektronok egy része az ütközőelektródát nem éri, hanem 20 mellette áramlik, el, minthogy az ütközőelektróda feszültségét annál a feszültségnél, amely az előző elektródából távozó valamennyi elektrónnak az elektródára való 'irányításához • szükséges,, kisebbre 25 szabink és'vagy egy filial a mágneses mező erősségél az nlolsó ütközőelektróda helyén nagyobbra választottuk, mint máshol. Az anódfeszültség növekedésekor a mágneses mező illetőleg a feszültség leírt el-30 hangolődása nélkül a cső teljes áramának erőssége csökkenne. Ez azonban kiküszöbölendő, minthogy a csökkenést nem *a vezérlőrácsra vezelell feszültség ingadozásai okozzák, hanem csupán külső fe-35 szüllségesés. A lalálmány szerinti elrendezés cselén azonban az ánóda a növekvő anódfeszülIség következtében az elektronsugárnyaiábol mindjobban az utolsó ütközőeleklróda felé tereli, úgyhogy a 3. áb-40 L-án lálhaló motion, az elektróda felületének nagyobb részéi érik elektronok és így a csőáram erősödik. Az anődvisszahatás a viszonyok megfelelő választásával ilymódon leljesen kiegyenlíthető-45 Az elhangolódás nagyságát természetesen bizonyos mérfékben az üzemi viszonyoktól függőién kell megválasztanunk. így például kísértei i berendezés, melynek utolsó ütköző elek Irodájára kisebb feszültséget kajicsol-50 Inuk, jó eredményeket adott, ha az ütközőelektróda feszültsége a többi ütközőelektróda normális feszültségének harmadrészét lette ki. Kellő elhangolódást érhetünk el úgy iSj ha az összes elektródákra 55 egyaránt az összes elektronoknak az elektródákra való tereléséhez szükségesnél kisebb feszültséget kapcsolunk, vagy túlerős mágneses mezővel dolgozunk. Nyilvánvaló, hogy a találmány nemcsak az ábrákon látható különleges elektród- 60 rendszerek esetében, hanem tetszőleges elektródarendszerek esetében is eredménynyel alkalmazható. Nem szükséges továbbá az sem, hogy elhangolódás létesítése! végeit az utolsó ütközőelektródára az ösz- 65 szes elektronoknak az elektródára való tereléséhez szükséges feszültségnél kisebb feszültséget kapcsoljunk, vagy az utolsó ütközőelektróda helyén a mágneses mező erősségét megnöveljük. Az utolsó ütköző- 70 elektróda az utolsóelőttitől némileg távolabb is elhelyezhető: Ilymódon is gondoskodhatunk tehát arról, hogy ezt az elektródát normális állapotban az elektronsugár ne érje teljes egészében, hanem az elektrónok egy része az elektródának a katóda felé eső éle fölött áramoljék el. Ily rendszert tüntet fel a 4. ábra, amelyen 5 az utolsó ütközőelektróda. Ha a találmány szerinti intézkedéseket, főleg az utolsó 80 ütközőelektróda esetében, vagy legalább is annak környezetében alkalmazzuk, akkor az anódfeszültség, illetőleg az aiiődával gyakran villamosságot vezető módon öszszekötött utolsó mezőelektróda feszültsé- 85 gének befolyása éppen azokra a sugárnyalábokra a legerősebb, amelyek az utolsó ütközőelektródát vagy legalább is az utolsó ütközőcleklródákat érik. A leírt eszközök a szerkesztési lehető- 90 ségek és kívánságok szerint, valamint az elektronoptikai törvények figyelembevételével egymással természetesen össze is kapcsolhatok és közösen alkalmazhatók. Szabadalmi igénypontok: 95 1. Eljárás elektronsokszorozócső, különösen erősítőcső üzeméhez, amelynél az elektronokat az ütközőetektródák között elektromágneses, vagy villamos me- 100 zőkkel vezetjük, melyre jellemző, hogy az ütköző- vagy mezőelektródákra oly feszültséget kapcsolunk és az elektron, pályákat oly erősségű mágneses mezőkkel befolyásoljuk, hogy az anódfeszült- 1Q5 ség közepes értéke mellett, egy vagy több ütközőelektródát, célszerűén az utolsó ütközőelektródát az elektronsügárnyalábnak csak egy része éri, míg az elektronsugárnyaláb többi része az üt- U° kőzőelektródának a katóda felé fordított éle mellett elhalad.