128438. lajstromszámú szabadalom • Szekunderemissziós erősítő, hozzávaló üzemeljárás és kapcsolási elrendezés
Megjelent 1941. évi december líó 14§n. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 128438. szám VII/j/d. osztály. — F. 8811. alapszám. Szekunderemissziós erősítő, hozzávaló üzemeljárás és kapcsolási elrendezés. „Fides Gesellschaft für die Verwaltung und Verwertung von gewerblichen Schutzrechten mit beschränkter Haftung" Berlin mint a Siemens & Halske Aktiengesellschaft, berlin-siemensstadti cég jogutódja. A bejelentés napja: 1939. évi augusztus hó 25. — Németországi elsőbbsége: 1938. augusztus hó 26. A találmány szekuuderemiss/iós erősítőcsőre, annak üzemeljárására és kapcsolási berendezéséne vonatkozik. Mint ismeretes, erősítőcsövek esetében arra törekednek, 5 hogy az úgynevezett adó visszahatást, vagyis az anódfeszültség anódáramokozta ingadozásainak a. vezérlés folyamatára való hatását lehetőleg csökkentsék. Az ismert erősítőcsövek esetében evégből ernyőző rálő csokat alkalmaznak, melyek az anódfeszültség áthatását csökkentik. Ily ernyőzőrácsok alkalmazása szekund eremissziós csövek esetéhen azonban nagy nehézségekkel jár, minthogy egyrészt a rácsoknak ép-15 pen szekunderemissziós erősítőkbe való beépítése szerkezeti szempontból igen hátrányos, másrészt az ernyőzőrácsból kiinduló szekunder elektronemisszió a munkakarakterisziikát nem kívánt módon be-20 folyásolja. A találmány célja, hogy az anódfeszültség ingadozásainak a csőben végbemenő folyamatokra való visszahatását csökkentsük, illetőleg megszüntessük. A találmány értelmében az elektródákat 25 úgy rendezzük el és azokra oly feszültségeket kapcsolunk ós/vagy az elektródákhoz való meglévő mágneses ki térítőmező erősségét úgy választjuk meg, hogy az anódfeszültség ingadozásainak befolyását teljes 30 egészében vagy legalább is legnagyobbrészt elnyomjuk. Evégből az elektródarendszert úgy építhatjük fel ós az elektródákra oly feszültségeket kapcsolunk, illetőleg oly mágneses kitérítőmezőt választunk, hogy az 35 anódfeszültség növekedésekor legalább is üz 'egyik ütközőelektróda sokszorozási ténye zője megnöveked j ék. Elektronoptikai alapelvek szerint a viszonyokat úgy szabjuk meg, hogy a normális állapotban, vagyis közepes anódfeszültség esetén, a sugárviezetésben az anóidán bizonyos zavar, tehát mintegy bizonyos elhangolódás álljon be, amely az anódfeszültség növekedésekor mindinkább kiegyenlítődik és az anódáram megnövekedését okozza. Az elektronoptikai kiegyenlítés különböző módokon foganatosítható. Eljárhatunk például úgy, hogy meghatározott anódfeszültség esetében az elektródarendszer bizonyos fokozataiban — legtöbbször elegendő, ha egyetlen egy fokozatban, például az utolsó fokozatban — az ütközőelektródát nem éri a'teljes elektronáram, minthogy az ütközőelektróda feszültsége ehhez nem elegendő nagy és így az elektronok egy része az ütközőelektró- " dának a katóda felé eső része éle előtt áramlik el anélkül, hogy abból uszekunderelektronokat váltana ki. Az anódfeszültség növekedésekor a csőben folyó teljes! 60 áram erőssége a találmány szerinti különleges intézkedések nélkül, a legnagyobb' érték elérése után csökkenne. E csökkenés azonban kiegyenlítődik, minthogy azi elektronnyalábot a mágneses mező kisebb 65 mértékben téríti ki és így az utolsó ütközőelektródán az elektronáram nagyobb része csapódik fel és sokszorozódik. Az arámi egyébként beálló csökkenése ilymódon ismét kiegyenlítődik. A sokszorozási ténye- 70 49 45 50 55
