128421. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés villamos átvivőkör átvivőtulajdonságainak változtatására vezérlőfeszültség révén
128421. 7 Az ismert egyenirányító-moduláló-kapcsolásoknál a modulációt nem lineáris ellenállásoknak az előfeszültségtől valói viselkedése idézi elő, mely ellenállásokat ter-5 meszelésen tetemes veszteségáram jár át, míg az előfeszültségtől függő kapacitásoknak a találmány szerinti alkalmazásánál lényegileg csupán kapaeiiív vakteljesítményt veszünk fel, amelyat szükség ese-10 lén alkalmasan méretezett induktivitásokkal kompenzálhatunk. A hemenőkapcsoknál felvett Watt-teljesítmény ezért az ismert egyenirányító-moduláló-kapcsolásokkal (pl. gyűrűmodulatorkapcsolással) el-15 leniéiben nem sokkal nagyobb, mint a kimenőkapcsokon leadott, modulált váltófeszültség Watt-teljesítménye. A szükséges vezérlőteljesítmény is természetesen kicsiny. Nagy frekvenciakülönbségnél a 2o hordozóhullám és vezérlőfrekvencia között a leadott, modulált váltófeszültség teljesítménye többszörösen nagyobb lehet, mint a vezérlőteljesítmény, ami normálisegyenirányító-moduláló-kapcsolásoknál el-25 vileg lehetetlen. Az arányleg kicsiny vezérlőteljesítményre való tekintettel az ismertetett modulálóelj árast erősítőcélokhoz is alkalmazhatjuk. Ezeket az erősítőket, amelyek az elő-30 feszültségtől függő kapacitásbefolyásolás kihasználásával dolgoznak, találóan kondenzátorerősítőknek nevezhetjük. Ezeknek szerkezeti felépítése és működésmódja a 13. ábra szerinti kapcsolási példa kapcsán 3 látható. A kétfokozatú erősítő 131, 132 kapcsain állandó Et váltófeszültséget vezetünk be, melynek változatlan frekvenciája lényegesen nagyobb a 137, 138 kapcsokon bevezetett, erősítendő' e4 váltófeszültség frekvenciájánál. A nagyfrekvenciás Ex tápfeszültséghez párhuzamosan a mindenkor sorba kapcsolt, előfeszültségtől függő, K1; K2 , illetve K 3 , K 4 kapacitások helyezkednek el. E kapacitások kapacitív vak-45 áramát az L induktivitás kompenzálja, amely a kondenzátorok közepes kapacitásával E4 állandó frekvenciájára van hangolva. Az L induktivitás 231, 232 középkivezetésén át a kondenzátorokhoz a B te. lep e0 nyugalmi előfeszültségét vezetjük, mely telepet a nagy C4 és C 2 kapacitások az összes váltófeszültségek számára áthidalják. A B telep 233 lecsapolásán; illetve valós (ohmos) vagy induktív W el-1 málláson át a két K, és K2 kapacitás közötti 135 ponthoz határozott előfeszültségét vezethelünk, amely e két kapacitás arányára mértékadó. A B telep 233 lecsapolását úgy választjuk, hogy pl. Kt kapacitása valamivel nagyobb K2 kapacitásánál, 60 ha az erősítendő ex feszültség nullával egyenlő. A Kx és K 2 közötti kapacitáskülönbségnek megfelelően tehát 135-nél a 138 kapocshoz képiest E2 nagyfrekvenciafeszültség lép fel, amely mindenesetre 65 kisebb, mint Ej. Ha már most e1 pozitív értékűen emelkedik, a K2 -n levő előfeszültség nagyobbodik, míg a Kj-en levő' előfeszültség kisebbedik. Ennek megfelelően pl. K2 kapacitása is csökben, míg Kí kapa- 70 citása növekedik. A K4 és K 2 közötti kapacitáskülönbség tehát növekedő er nél nagyobbodik és ezzel a 135-nél levő E2 nagyfrekvenciafeszültség is nagyobbodik. Fordítva a kapacitáskülönbséget negatív B1 75 vezérlőfeszültséggel csökkenthetjük, míg az E2 nagyfrekvenciafeszültség 135-nél nullává nem válik. Kézenfekvő mármost, hogy a viszonyok lényegesen nem változnak, ha a 135 pont- 80 nál pl. a G3 kondenzáló non át nagyfrekven ciateljesítményt veszünk le, feltéve., hogy a terhelési ellenállás a KA , K2 kondenzátorok látszólagos ellenállásával szemben nagy. Ezzel különösen a 137, 85 138-on át felvett vezérlőteljesítményt lényesesen nem- növeljük. A jelen esetben a 135-nél 138-hoz képest fellépő E2 nagyfrekvenciafeszültséget pl. a G1 —G 4 szárazegyenirányítókkal egyenirányítjuk, úgy- 90 hogy a Tt átvivőberéndezés bemenetén e 2 kisfrekvenciafeszültség lép fel, amely ;az, egyenáramú komponens kivételével az e4 bemenőfeszültségnek felel meg. Ez átvivőberendezés áttételi arányának megfelelően 95 az e3 szekundérfeszültség többszörösen nagyobb e2 -nél ós e^nel is nagyobb. Ezután ismét analóg módon az . előfeszültségtől függő K3, K 4 kapacitásokat W 2 nagyfrekvenciásrebesztőn át vezéreljük és a mo- 100 dulált E3 nagyfrekvenciát G 5 —G g -ban egyenirányítjuk. A 133, 134 kapcsokon így eá kisfrekvienciaf észültségét vehetünk le, amely ej-nél nagyobb, mimellett a leadott teljesítmény is nagyobb, mint a 137, 138- 105 .nál felvett vezériőteljesítmény. Ezeknél az erősítőberendezóseknél számos módosítást és kibővítést alkalmazhatunk anélkül, hogy a találmány alapgondolatától eltérnénk. A modulált nagyfrekven- no cia egyenirányítása a négy Gx —G 4 , illetve G5 —G 8 egyenirányító helyett bármely más ismert módon is történhet. Az erősítőfokozatok számát szükség esetén növelhetjük.
