128379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távolbalátó képbontócsövek (ikonoszkópok) fényérzékeny mozaiklemezének katódsugárral való letapintásakor keletkező hibás moduláció (zavaró jel) kiegyenlítésére
Megjelent 1941. évi november hó 15-én. MAGTAB KIRÁLYI ^^HE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128379. szám. VII/j. osztály. — L. 8232. alapszám. Eljárás távolbalátó képbontócsövek (ikonoiszfcópok) fényérzékeny mozaiklemezésiek katódsugárral való letapintásakor keletkező hibás moduláció (zavaró jel) kiegyenlítésére. C. Lorenz Aktiengesellschaft' Berlín-Tempelhoí. A bejelentés napja: 1940. évi október hó 22. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi október hó 26. ( ., A távolbalátó vevőcsövek fényérzékeny ^ mozaiklemezén létesülő töltési kép letapintásakor a letapítandó képtől eredő moduláción kívül egy második, ettől független, 5 hibás moduláció is keletkezik. Ennek elosztása a képfelületen állandó jellegű. Ezt a hibás modulációt zavaró jelnek is nevezik; egy-egy sor- vagy képperiodus alatti lefolyását a csatolt rajz 1. ábrája szemlél-10 téti. A zavaró jel kiegyenlítésére két elvileg különböző módszer ismeretes. Az egyik szerint az la, vagy lb. ábrán szemléltetett folyamatot úgy utánozzák villamosan, hogy 15 a sor-, illetőlég a képfrekvenciának megfelelő frekvenciájú fűrészfogalakú rezgésre egy azonos frekvenciájú és egy kétszeres frekvenciájú' szinuszalakú rezgést helyeznek felül, mimellett az összes frekvenciák 20 amplitúdójának és fázisának beállíthatónak kell lennie. Ezt! a zavaró jelet utánzó modulációt levonják a letapintótól szolgáltatott teljes modulációskeverékből, ami mind a tizenkét változó helyes beállítása-25 nak esetében a zavaró jel kiegyenlítését eredményezi. A másik módszer szerint segédfeszültséggerjesztő, pl. másodlagosan emittáló többszörös anódás katódsugárcső segélyével a 30 kép mindegyik körzetéhez meghatározott feszültséget létesítünk. E feszültség lefolyását megint csak a zavaró jel lefolyásával azonossá tesszük s így lehetségessé válik a zavaró jelnek levonás utján való ki-: egyenlítése, mint az előbb ismertetett mód- 35 szer esetében. ( A találmány szerint a kiegyenlítő feszültséget egy vagy több katódsugaras letapintóval, rekesszel és egy fotocellával létesítjük. 40 A találmánynak a 2. ábra szerinti kiviteli példája esetében két —Rx és R 2 — katódsugárcsövet használunk bontóként, valamint egy P fotocellát. A két katódsugarat a képvevőcső katódsugarának kitérítése- 45 vei együttjáróan és lineárisan térítjük ki, de csak egy irányban, még pedig az Rx cső sugarát a képfrekvenciának, az R2 csőét pedig a sorfrekvenciának megfelelő frekvenciával. Mindegyik világító ernyőn tehát 50 egy vonal jelentkezik; s e vonalat optikailag a B1; illetőleg! a B 2 rekeszre vetítjük. A rekeszek változó szélességű rések, mint a 3. ábrán látható. A világító ernyőkön létesülő fényfolt átmérője nagyobb a re- 55 készek legnagyobb szélességénél. A rekeszeken letapintásuk minden pillanatában bizonyos, a 3. ábrán vonalkázással jelölt felületnek megfelelő fénymennyiség hatol át, amely függ az a és b szakaszok hosszá- 60 tói, a hx és & 2 szögek nagyságától, valamint a fényfolt átmérőjétől. Kitűnik az ábrából az is, hogy! a fényfolt nagy átmérője folytán a fotocella feszültségének a 3b. ábra szerinti görbéje menetelessé válik. A 65 Bt és B, rekeszek letapintása során a rekeszeken áthatoló fény mennyiségek a fényvillamos sejtben összegeződnek, a fotocella feszültségének "lefolyása tehát az a, b,
