128356. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, melynek közvetlenül fűtött katódája van
Megjelent 1941. évi november hó 15-én. JÍAaiAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128356. szám. VII/u". osztály. — T. 6583. alapszám. Elektroncső, melynek közvetlenül fűtött kai (kínja van. Telefimken Gesellschaft für drahtlose Telegraphic m. b. H., Berlin-Zehlendorf. A bejelentés napjä: 1940. évi október hő 24. Németországi elsőbbsége: 1939. évi november hó 7 A találmány oly elektroncső, melynek lineáris közvetlenül fűtött katódája van és amelyben a katódához legközelebb eső rácsra vonatkoztatott áthatás egyenetlen. 5 Közvetlenül fűtött katódákat tartalmazó csöveknél különösen kellemetlen jelenség a csőcsengés. Ezt a jelenséget azok1 , a mechanikus rezgések okozzák, amelyeket az izzódrót húr módjára végez. Különösen 10 hajlamosak e zavarra ;a telepből fűtött csövek, mert ezeknek rendkívül vékony izzódrótjuk van, amely mechanikusan csak igen kis mértékben feszíthető. Az izzódrótok rendszerint az elektródarendszer, 15 mindkét oldalán elrendezett, csillámból, vagy kerámiai anyagból készült szigetelőhidak élei felett feszítik ki, hogy a drótot jól központosíthassák. A csőcsengést igyekeztek már azzal megszüntetni, hogy az, 20 izzódrótot végei között például a rácson vagy az anódán megerősített szigetelőtesttel még egy helyen alátámasztották. A mechanikus rezgések csillapítása végett alkalmazott ilyen támaszoktól azonban in-25 kább el szoktak tekinteni, mert azok a rendszer felépítését nehézkessé teszik és a katódából meleget vezetnek el. Különös természetű rezgések jelentkeznek akkor, ha a csőnek közvetlenül fűtött katódája 30 van és a katódához legközelebb eső rácson, mely rendszerint a cső vezérlőrácsa, az áthatás egyenetlen. Ezeket a rácsokat rendszerint úgy tekercselik, hogy a legnagyobb áthatású helyek a rács és a 35 kntóda közepén, illetőleg az elektródarendszer végei között mégegyszer alátámasztott katóda esetén a katóda egyik szabadon álló részének közepe felett feküsznek. Emellett vagy a rácsot végein kisebb menetemelkedéssel tekercselik, 40 vagy pedig egyenletes menetemelkedéssel tekercselt rácsból a rács közepe; táján egyes meneteket vagy félmeneteket utólag kivágnak. Ezt a megoldást azért választották, mert a katóda 45 közepe táján a legmelegebb és végei illetőleg az azok között elrendezett támaszték felé, ahol a hőelvonás megy végbe, mindinkább alacsonyabb hőfokú. Ennek következtében az emisszió is a 50 katóda közepe táján a legnagyobb. Mivel fokozódó negatív rácselőfeszültség esetén az anódáram folyása először a rács szűkebben tekercselt részeiben szakad meg, előnyösnek látszik, ha a rácsnak az a 55 része, amelyen át a legtovább folyik áram, tehát a nagy áthatású bőszemű részei tartoznak, a katóda emisszióban leggazdagabb szakaszához. Ismeretesek olyan csövek is, amelyeknél az áthatás a katóda mentén 60 egyenetlen, nevezetesen az áthatás a katóda egyik végétől a másik felé folytonosan változik. A gyakorlatban azonban ezek a csövek nem váltak be, mert nagy áthatású szakasz a hozzá tartozó katódavég le- 65 hülése következtében csak korlátozott mértékben fejthet ki hatást. Ezért általánosságban oly csövekre tértek át, amelyeknél a nagy áthatású rácsszakasz nem az elektróda végén, hanem annak közepén van. 70
