128341. lajstromszámú szabadalom • Ujratölthető savtartó töltény kézi tűzoltókészülékekhez

Megjeleni 1941. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128341. szám XVIII/b. osztály. — H. 10948. alapszám. Újratölthető savtartó töltény kézi tüzöltókíszülékekhez. Hajnal Miksa iparos, Kolozsvár A bejelentés napja: 1940. évi október hó 15. Az ismeretes kézi tűzoltókészülékeknél a sav üvegcsőbe van bezárva és a tűzoltókészülék a savat tartalmazó üvegcső összetörésével lép működésbe. Ennek a megoldás-5 nak az a hátránya, hogy a savtartó töltény a készülék működtetésével hasznavehetetlenné válik és gyárilag töltött új tölténnyel kell helyettesíteni. Minthogy az új töltények drágán szerezhetők be, a gyárak személyzetű lének nincs módjában a tüzoltókészülékek kilövésével azok üzemképességéről időnként meggyőződést szerezni és így sűrűn előfordul, hogy a hosszú ideig használatlan készülékek szórócsöve bedugul és a készülék szükség esetén nem működik, sőt esetleg fel is robban. További hátrány ezen készülékeknél az is, hogy az üvegcső összetörésével annak savtartalma hirtelen keveredik a lúggal, minek folytán a szénsavgáz fejlődése oly hirtelen áll be, hogy a gáz feszítőereje a készüléket könnyen szétveti. Mind e hátrányok kiküszöbölődnek a találmánynál, minthogy itt a kilőtt tűzoltókészülék töltényét nem kell új gyári tölténnyel helyette-25 síteni, hanem az házilag akárhányszor újratölthető, a kilövés alkalmával pedig a töltény savtartalma nem hirtelen, hanem lassan távozik a töltényből, úgyhogy robbanás veszélye nem áll fenn, mindamellett elég 30 nagy feszítőerő lép fel ahhoz, hogy a tűzoltóf'olyadékot a külső tartányból kifecskendezze. A találmány lényege az, hogy a savtartó töltény beöntőnyílása felnyitható és lezár-35 ható szelepes elzárókészülékkel van ellátva. 15 20 A találmány a csatolt rajz 1—3. ábráin példaképen felvett három különböző kiviteli alakban, hosszmetszetben van feltüntetve. A rajzon —a— jelöli a saválló anyagból, 40 pl. ólomból, üvegből, porcellánból stb. készült hengeralakú tölténytestet, melynek felső végében van a beöntőnyílás kialakítva. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál a tölténytest felső végébe az üvegből vagy por- 45 Cellánból készült -—b— szelepház van helyezve, melynek szelepnyílása befelé kúposán bővül. Ezt a szelepnyílást az ugyancsak üvegből vagy porcellánból készült és a sze lepház nyílásába belécsiszolt, kúpos —c szelepdugó zárja el. A —d— szelepszár keresztülhalad a szelepdugó hosszanti furatán; a dugó belsejébe nyúló vége csavarmenetes és —f— anyával van ellátva, mely a szelepszárat a dugón rögzíti. Az —a— tölténytestet a saválló anyagból, céls'zerűen ólomból készült —g— köpeny veszi körül, mely összetartja a töltény testet és a szelepházat. A —b— szelepház felső belső peremén körgyűrű alakú —h— vályú van kialakítva és ugyancsak körgyűrű alakú —i— vályú van kialakítva a —c— szelepdugó palástfelületén, abban a magasságban, mely a szelep zárt helyzetében a szelepház —h— vályújával egy magasságba esik. A töltény megtöltésekor a —d— szelepszár útján betoljuk a —c— szelepdugót és a keletkezett nyíláson át az —a— testbe beöntjük a savat. Ezután a szelepdugót viszszahúzzuk záróhelyzetébe és ha a töltényt 70 C— 50 55 60 65