128324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alágyujtószer előállítására és az eljárással előállított alágyujtószer
2 128324. vízmentes, szárított szén összmennyiségére vonatkoztatva) és amely a Fischeriele alacsony hőfokú lepárlási vizsgálatnál körülbelül 5°/o kátrányt ad, a porc 5 szilárdságának kímélése végett 100 C9 alatti hőmérsékleteken körülbelül 5% víztartalomig előszárítunk és azután külső fűtésű lepárlási kemencében 570 C° hőmérsékletig lepárolunk. A kemencéből kilo vitt alacsony hőfokú lepárlási kokszot közömbös, illetve oxigénben szegény gázáramban hűtjük. Az így kapott alacsony hőfokú lepárlási koksz oly könnyen gyúlékony, hogy azt gyufával izzásba hozhat-15 juk. Ha alágyujtóként használjuk, papírral meggyújtva igen gyorsan izzásba jön és azután a mellé helyezett fűtőanyagot, például kőszenet, magas hőmérsékletű lepárlási kőszénkokszot vagy hasonló anyagokat néhány percen belül lángra lobbantja. Ennek az alacsony hőfokú lepárlási koksznak gyulladási sebességét még azzal növelhetjük, hogy a porcszenet nem pároljuk teljesen le, hanem az alacsony hőfokú 25 lepárlást 470 C° hőmérséklet elérésekor megszakítjuk. 2. Bitumenszegény barnaszenet, amely a Fischer-féle lepárlási vizsgálatnál a száraz szénre vonatkoztatott 6—7% kátrányho-30 zadékot mutat fel, például rajnai barnaszenet a kölni medencéből, körülbelül 6% hamutartalommal és 0.5% kéntartalommal először oly mértékig szárítunk, hogy brikettezhető legyen és azután oly finomra 35 aprítjuk, hogy a barnaszénport körülbelül 81 szem/cm2 finomságú szitán át lehessen hajtani. Ezután az így előkészített barnaszenet megfelelő, nagynyomású munkára berendezett gyűrűs brikettező sajtóban 40 120 mm hosszú, 35 mm széles és 25 mm vastag pálcácskákká brikettezzük, amikor is igen szilárd darabokat kapunk, amelyek oly tömöttek, hogy a brikettek -ebben az állapotban nagyon rosszul égnek. Ezeket a 45 briketteket azután lepárlási kemencékben, amelyeket túlhevített öblítőgázokkal tartunk üzemben, 580 C° hőmérsékletig alacsony hőfokú lepárlásnak vetjük alá. A kigázosított briketteket a kemencéből le-50 vegő hozzáférésének kizárásával távolítjuk el és hűtjük le. Aszerint, hogy milyen volt a választott kiindulási anyag, jó gyúlási sebességű, többé vagy kevésbbé szilárd lepárlási brikettek keletkeznek. Kemencék 55 és hasonlók begyújtásánál ezek a háztartásokban és az iparban kevés papírral vagy hasonlóval ugyanolyan jól meggyújthatok, mint az alágyujtófa. Emellett ezek az alacsony hőfokú lepárlási kokszdarabok nem lobbannak lángra, hanem igen gyorsan iz- 60 zásba jönnek és oly magas hőfokot fejlesztenek, hogy a velük együtt elhelyezett fűtőanyagok, mint például kőszén és hasonlók rövid időn belül lángralobbannak. Ennek folytán ezek az alacsony hőfokú 65 lepárlási brikettek a háztartásban és iparban tűzgyújtásra egyaránt alkalmasak és egyéb alágyujtószereket, mint például fát, célszerűen helyettesíthetnek. Ba rnaszén alacsony hőfokú lepárlása- ^Q nál eddig gazdasági megfontolásokból kiindulva nem törődtek a bitumenszegény úgynevezett tüzelőszenekkel, minthogy ezek a kátrányhozadék szempontjából nem tekintendők lepárlásra érdemesnek. Az a 75 körülmény, hogy ilyen bitumenszegény barnaszenek, amely fajtájú barnaszeneket a találmány értelmében használunk, az alacsony hőfokú lepárlásnál keresztül-kasul porózus, grafitcsapadékmentes szőve- gl) zetfelülettel rendelkező alacsony hőfokú lepárlási kokszot adnak, mimellett ennek a koksznak gyúlási sebessége hasonlíthatatlanul magasabb, mint valamely bitumendús barnaszén alacsony hőfokú lepár- 85 lási kokszáé, tehát azért igen meglepő, mert valamely bitumendús barnaszén alacsony hőfokú lepárlásánál a nagyobb menyiségű illó lepárlási termék eltávozása közben a lepárolt szénszemcse térfogat- 90 csökkenése nagyobb és ezáltal ennek szövezete is lazább lesz és e megfontolásokból következően önmagában véve azt a következtetést kellene levonni, hogy bitumenszegényebb kiindulási anyagok ala- 95 csony hőfokú lepárlási maradékai megfelelően kevésbbé gyúlékonyak kellene, hogy legyenek, mint a közönséges darabosabb félkoksz. Bár a közönséges félkoksz szerkeze- 100 tében fellazítottabbnak látszik, szövezete a gyulékonyság szempontjából kedvezőtlenebb, mert egyrészt, mint már kifejtettük, a felület a megbontott bitumenből származó grafitos csapadékkal többé-kevésbbé 105 el van tömve és másrészt a kokszszemcse belsejében az önmagukban véve nagyobb hajszálcsöves edények szén lerakódása következtében, amely a bitumen alacsonyabban forró részeinek megbontásából szár- i ^ mazik, annyira át vannak hatva, illetve el vannak tömve, hogy az égési levegő oxigénje csak nehezen hatolhat át. Ezzel szemben a találmány szerint alkalmazandó