128309. lajstromszámú szabadalom • Eszköz kézigránát eldobására

Megjelent 1941. évi november hó 15-én. MAGYAR KIBÍ.LYI SZABADALMI BIRÓSift SZABADALMI LEÍRÁS 123309. szám. XÍX/b. osztály. — K. 15361. alapszám. Eszköz kézigránát (eldobására. Kropsch Günther m. kír. ny. ezredes, Budapest A bejelentés napja: 1941. évi január hó 17. Az ismert kézigránátokat az eldobás előtt általában a gyujtószeg, illetve gyújtózsinór megrántása révén bel kell gyújtani. Az effajta kézigránátoknak az a hátránya, hogy 5 a begyújtás után idejében el kell dobni, mert ellenkező esetben a gránát a kézben robban fel. Tapasztalat szerint az ily kézigránátok használatánál sok szerencsétlenség fordul elő. A harc izgalmában a katona 10 gyakran későn dobja el a már 'begyújtott gránátot, vagy futás közben megbotlik és a begyújtott gránátot kiejti kezéből, ami a katona pusztulását idézheti elő. A találmány a kézigránát e veszélyes hát-15 rányát megszünteti. A gránátot eldobás előtt nem kell külön begyújtani, hanem a begyújtás az eldobással egyidejűleg a hajítóerő folytán önműködően megy végbe, úgy, hogy használatánál szerencsétlenség nem 20 következhetik be. Ettől eltekintve különös előnye még, hogy a találmány szerinti eszközzel a kézigránátot nagyobb távolságra és biztosabban lehet eldobni. A találmány szerint a kézigránátdobó 25 eszköz egyik végén villás szárak vannak, melyek közé a tetszés szerinti alakú, de célszerűen diszkoszalakú gránát van betolva. A gránátot a villás szárak közül való kiesés ellen a szárak két oldalán elrendezett rög-30 zítőrugók biztosítják. A szárak között, a szárak tövében, két, rugós köröm van kialakítva, melyek a kézigránát gyujtószegének kiálló végét két oldalról közrefogják. A nyél erőteljes előrelendítésekor a villák 35 között lévő gránát a villás szárak közül, 45 50 súlyánál fogva a rögzítőrugók hatása ellenében kirepül, miközben a körmök által lefogott gyujtószeg kitépődik, vagyis a gránát begyullad és a hajítás folytán a cél felé repül. A kihajított gránát helyébe a villás 40 szárak közé további kézigránát tolható be, melynek gyujtószege végével a körmök közé rugósan becsappan. A hajító, illetve a gránátot rögzítő eszköz tehát állandóan használható, míg az eddig használt gránátoknál a nyelet a gránáttal együtt el kell dobni. A rajz a találmány egyik példaképem kiviteli alakját tünteti fel, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül el is térhetünk. Az 1. ábra az eszköz elölnézete a szárak közé fogott kézigránáttal, a 2. ábra ugyanaz oldalnézetben, a 3. ábra ugyanaz oldalnézetben gránát 55 nélkül, a 4. ábra az 1. ábra IV—IV. vonala szerinti metszet, illetve nézet, az 5. ábra a kézigránát egyik példaképem kivitelének elölnézete, a 6. ábra a kézigránát felülnézete, a 7. ábra az eszköz egy részének függélyes metszete részben oldalnézete a kézigránát nézetével, nagyobb léptékben. A találmány szerinti eszköznek egyik végén fogásra való —1— nyele van, míg másik vége villás —2, 3— szárakban végződik. E szárak külső oldalain egy-egy, esetleg szabályozható, —4, 5— lemezrugó van megerősítve, melyeknek szabad végei a 70 60 65