128268. lajstromszámú szabadalom • Átvivőszerv, kiváltképen festékszalag írógépekhez, valamint eljárás előállítására

Megjelent 1941. évi november hó 15~én. MAGYAR KIRÁLYI JijBJK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128268. szám IX/e. osztály. — K. 15349. alapszám. Átvivőszerv, kiváltképen festékszalag írógépekhez, valamint eljárás előállítására. Kores r. t. vegyileg kikészített papírok és írodacíkkek gyára Budapesten, mint Koreska Wilhelm wíení lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1941. évi január hó 7/' — Németországi elsőbbsége: 1940. évi január hó 13. írásjelek átvivőszerveinél, pl. írógépek festékszalagainál, tudvalevőleg kívána tos a festék kilépésének megakadályozása amaz oldal felé, amelyen a festékre szük-5 ségünk nincs. Az a lény, hogy pl. szövedékből álló szalagok esetében, a festék a betűk felé kilép és ezeket beszennyezi, különféle javaslatokat eredményezett, amelyek ennek 10 a hátránynak kiküszöbölését célozLák. E javaslatok lényege bizonyos anyagú védőrétegnek a szalagra vagy egyéb átvivőszervre való egyoldalas felvitele. A találmány azoknak az ismert javasla-15 toknak javítása, melyek szerint a védőréteget cellulőzszármazékból kívánják létesíteni. Ide tartozik pl. az a kísérlet, melynél 'festékszalag hátoldalát cellofánszalaggal kívánták borítani. Ez a kísérlet főleg 20 azon hiúsult meg. hogy a cellofán és a védendő szövedék mechanikai tulajdonságaik (pl. nyúlás, szilárdság), továbbá egyéb, így pl. légköri hatásokkal szemben tanúsított viselkedésűk tekintetében egymástól 25 túlságosan eltérnek. Javasolták már az említett védőréteg létesítését nitrocellulózból. Ezzel kapcsolatosan kitűnt azonban, hogy a 'nitroeellulőz nem eléggé ellenálló azokkal a hatá-30 sokkal szemben, amelyeket a folyadékban tárolt, folyékony festék bizonyos alkatrészei fejtenek ki. Az ilyen festékek rendszerint ricinusolajai vagy olajsavat tartalmaznak; a ricinusolaj dioxiszLearinsavat 35 tartalmaz, az olajsav pedig a levegőn dioxiszlearinsava! képez, mely utóbbi sav a nitroccllulózbártyát (filmet) inegvál loztatja és ragadóssá teszi, ami a legnagyobb mérvben nem kívánatos. Azt találtuk, hogy a jelzett hátrányok 40 vízben oldható cellulózszármazék, azazmeiilcellulóz alkalmazása esetén nem mutatkoznak és hogy a melilcellulóz alkalmazása ezenfelül azzal az előnnyel is jár, hogy igen szilárdan tapadó hártyát ad, lovábbá 45 hogy ez a hártya az igénybevételeknek, pl. a ráütő belük okozta igénybevételeknek, jobban áll ellen, mint az e célra eddig alkáimazoIt cellulózszármazékok, különösen a íiilrooellulóz. Ez az ntóbbi előnyös tu- 50 lajdonság valószínűleg annak a ténynek a következménye, hogy a vizes metilcellulózoldal tudvalevőleg nem tekinthető fizikailag szigorú értelemben veti oldalnak, hanem a cellulózrost puszla megduzza- 55 dása és annak teljes oldódása közötti közbenső stádiumot alkot, azaz bizonyos mértékig a rostos szerkezet még az oldalban is felismerhető. Ez a rostos szerkezet az oldószer eltávolítása után ismét erősebb 60 mérvben lép előtérbe és szilárd, a szövedékben jól lehorgonyzódé bevonati réteget eredményez. E réteg jő tulajdonságait növelhetjük még azzal, hogy a meliloellulózhoz fényport, pl. alumínium- vagy 65 bronzport, adunk, mely a réteg egy részét alkotja, azonban fogvatartása, a rostos szerkezet miatt, az eddigiekkel elleniéiben annyira erős, hogy a belükre nem vivődik át. 70