128157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hormonkészítmények előállítására
2 128157. azonban arra engednek következtetni, hogy hosszú (5 szénatomnál több szénatomot tartalmazó) oldalláncot hordó fenolok, valamivel gyengébb hatást mutatnak. A fe-5 nolos anyagok közül a rezorcin alkalmazása igen 'előnyös, minthogy aránylag nagy adagok (kb. 0,5 g-ig terjedő mennyiségek) alkalmazhatók e vegyületből embereknél anélkül, hogy káros mellékhatások mulatto koznának. A találmány szerinti eljárás értelmében alkalmazandó vegyületek hatékonyságát inzulinkészítményekkel kapcsolatban igen jól szemléllelheljük házinyulakon végzeit 15 kísérletekkel, melyek folyamán a vércukorszintet ellenőriztük. így, pl. éhező házinyulakból álló 36 tagú csoportnál, mimellelt a nyulakat az inzulin-kalibrálásnál szokásos körülmények 23 közölt tartottuk, ha a nyulakba 20 i. E. inzulin és 0.05 g kiuinhidroklorid 1 cm3 vízben «Idolt elegyet rektálisan bevezettük, állagban 55%-ot tevő vércukorsüllyedési kapuink. 25 Ha ugyanezen állalokba 1 cm3 vízben old'Oll 20 i.E. inzulint a kisérőanyag nélkül vezettünk rektálisan be, úgy csupán az állatok kb. 1/4 részénél voll jelentéktelen, 10%-ig terjedő vércukorsüllyedés észlelbe-30 tő, míg a lobbi állatnál vagy egyáltalában semmiféle változás nem volt megfigyelhető, vagy pedig a vércukorszintnek 10—30%-os emelkedése lépett fel. Kiuinhidroklorid helyett 0,05 g cinko-35 ninhidrokloriddal, 0,05 g kinidinhidrokloriddal, 0,05 optokinhidrokloriddal, 0,05 g vuzinhidrokloriddal, mindegyik esetben. 20 i.E. inzulint alkalmazva, hasonló eredményekel ériünk el, és pedig az első vegyület-40 lel állagban 48<>/o-os, a második vegyület lel 40%-os, a harmadik és negyedik vegyülettel 45%-os vércukorsüllyedést kaptunk. 20 i.E. inzulinnak és 0,05 g rezorcinnak 1 cm3 vízben való oldalai hasonló körűim é-45 nyék között alkalmazva, átlagosan 50%-os vércukorsüllyedést értünk el. Ellenőrző kísérletekkel megállapítottuk, hogy sem a kina-alkaloidák, illetve a rezorcin fenti mennyiségei önmagukban, sem 50 inzulin a fenti példákban használt alkaloidsók képzéséhez szükséges sósaymennyiséggel együtt, rektális bevezetésnél nem idéztek elő a vércukorszintben számottevő változást. 55 A vércukortartalmat Folin-Wu Kowarski által módosított kolorimetriás módszerével állapítottuk meg. Ami a találmány szerinti eljárás érteimében a hormonhatású anyagokhoz adagolandó kísérőanyagok mennyiségeit illeti, a hormonhatású anyag egy adagjára, azaz arra a mennyiségre, amelyet egy alkalommal vezetünk be az emberi szervezetbe, aránylag nagy mennyiségek alkalmazandók, a kívánt hatás elérése végett. Ismeretes volt már injekciós adagolásra szánt hormonkészítményekhez különböző anyagoknak, ezek közölt fenoloknak és származékaiknak is, konzerválószerkénl való adagolása. Ezekéi az anyagokai a hormonkészítményekhez általában oly menynyiségben adagolták, hogy a hormon egy adagjára a konzerválószereknek a milligrammok nagyságrendjében mozgó menynyisége esett. Ilyen mennyiségek a készítmények enterális adagolásánál sem a if éle hatást sem fejtenek ki. Ezzel szemben a találmány értelmében az enlerálisan alkalmazandó hormonkészítmények előállításánál a kísérőanyagokai oly mennyiségben alkalmazzuk, bogy egy hormonadagra legalább 1 cg, gyakran legalább 5 cg, legtöbbnyire legalább 1 dg esik és a kísérőanyagok alkalmazott mennyiségei általában több cg, illetve több dg nagyságrendjében mozognak és kb. 1 g-ig terjednek, sőt bizonyos esetekben ezt meg is haladhatják. Többféle kísérőanyag egyidejű alkalmazása esetén; a fenti értékek a hozzáadott kisérőanyagok összmennyiségére vonatkoznak. A kísérőanyagok alkalmazandó mennyiségeinek szempontjából már most fontos az a felismerés, hogy a találmány szerint alkalmazandó kísérőanyagok nagy része fokozoll hatékonyságot mutál, ha azokat keverékekben alkalmazzuk. Alkalmazhatjuk mind a kina-alkaloidák szerkezeli vázái felmutató vegyületek egymással alkotott keverékeit, mind pedig ezeknek fenolos anyagokkal alkotóit keverékeit, pl. kininhidroklorid és rezorcin keverékéi. Kitűnt, hogy e kisérőanyagok közöli bizonyos szinergizmus észlelhető, azaz keverékek alkalmazása esetén az egyes alkatrészekből aránylag csekélyebb mennyiségek fejthetik ki ugyanazt a hatást. Ezt a következő példa kapcsán szemléltethetjük. Ahhoz, hogy házinyúlaknái bizonyos mennyiségű inzulinnal és kininhidrokloridrezorcinkeverék alkalmazásával ugyanazt a hatást érjük el, 0,025 g kininhidrokloriddal vagy 0.05 g rezorcinnal kapunk, nem szükséges, hogy — mint várható lett
