128114. lajstromszámú szabadalom • Generátor villamos rezgések keltésére

138114. 5 idő maximuma a visszafutási idő fele, mivel a kisülés számára ugyanakkora időtartamról kell gondoskodni. A —15— kapacitásnak maximálisan megengedett nagysá-5 gát megkapjuk, ha a q helyett r/2-net 'behelyettesítünk, így tehát rT CL5

(max) = ~2j^(10) jo Ha a —15— kapacitás nagyobb ennél, akkor lehetetlen a csúcsfeszültségre feltölteni és a visszafutási periódus alatt kisüttetni, mivel csupán a visszafutási idő fele áll a töltéshez rendelkezésre. Ha a 15 —15— kapacitás ezt a nagyobb értéket veszi fel, akkor az áram már nem képes a maximális feszültségre feltölteni ós így a csúcsfeszültség többé nem határérték. A —14— induktivitáson még átfolyhat fűrész-20 fogáram, az induktivitás nagyságának azonban a csúcsfeszültség nem szab többé határt. Az induktivitás kritikus értéke, amely a 10. egyenlet szerintinek felel meg, a következő:. 25 i L14

(max) = —2— Rt rT (1-r) (11) A mellékzárlati kapacitás nagyobb értékének Rt nem határa; a kifejezés tehát a 30 10. és 11. egyenletekből kiküszöbölhető, amikor is a következő összefüggést kapjuk: r2 T2 /1—r 35 A C15

kapacitás nagyobb értéke arányosan csökkenti a —14— induktivitást ós így csökkenti a hatályosságot letapintáisi célokra. A fenti vizsgálatnál elhanyagoltuk a tszinkronizáláshoz szükséges időt. Az ehhez szükséges idő a sorfutási idő részének tekintendő és így a visszafutási idő megfelelően megrövidítendő. A fent felvett feltételek nem adják meg pontosan az ideális összefüggéseket a —14— induktivitás nagysága és az impulzus alakja tekintetében. A 7d. ábrán a töltőáram a töltési időben kissé meghaladjál a csúcsáramot a sorperiódus alatt. Hasonlóképen az áram, a töltési idő egy része alatt, kisebb, minit a csúcsáram a sorperió;dus alatt. Ideális eset az, ha az egész kimenő áram a töltési idő alatt állandó értékű és a csúcsárammal egyenlő és ha hasonlók a feltételek, a kisülési idő alatt. A kimenő feszültség-impulzus ideális alakja egyező a 7a. ábra szerintivel, az oldalakon azonban kissé domború. Ezáltal az aramgörbe a töltési és a kisülési idő alatt, az ideális állapot megközelítése köz- 60 ben ellaposodik. A —-14— induktivitás legkedvezőbb értéke ezen feltételek mellett lényegében azonos a fent megadott értékkel. A főkülönbség az, hogy az impulzusnak oldalai ekkor domborúak. 65 Megállapítottuk, hogy az áramváltozások a —14— induktivitásban valamivel nagyobbak, mint a —10— cső összáramának változásai. Ez a 7b. ábrából kitűnik; az áramváltozások emellett a visszafutási pe- 70 riódus alatt valamivel nagyobbak, mint a sorperiódus alatt. Ez utóbbi a csőben fellépő áramváltozásoknak felel meg. Ez a —14— induktivitásban és a —15— mellékzárlati kapacitásban fellépő rezonancia- 75 hajlamra vezethető vissza. Ez nem célszerű, mivel a járulékos változás csak a visszafutási idő alatt lép fel. A most ismertetett feltételek mellett a terhelési diagrammnak a 6b. ábra szerinti 80 szokatlan alakja van. A feltöltési diagramm sarkai le vannak kerekítve, hogy az utat a diagrammon világosabban szemléltessük. A 6. ábra szerinti feltöltési diagrammnak három hurokja, azaz két metszéspontja 85 van, szembein a 6. ábra szerinti egy hurokkal. A 6c. ábra a —14— induktivitásnak és iá —15— kapacitásnak a 10. és 11. egyenletekből a figyelembe vett feltételek mellett kiadódó kritikus értékeinél kapott 90 töltési diagrammot szemlélteti. A 6b. ábra szerinti feltöltési diagrammon a visszafutási hurok teljesen eltűnik és csak két hurok marad meg, vagyis a feltöltési diagrammnak csak egy metszéspontja van. A 95 —15— kapacitás növelésekor a diagramm jobboldali vége összehúzódik anélkül azonban, hogy alakja megváltoznék. A 6a., 6b. és 6c. ábrák szerinti feltöltési diagrammok a —10— cső egyenlő áram- és. 100 feszültséghatárait tételezik fel. Az átlagos áram la valamennyi esetben egyenlő és ;a két határértéknek középértéke; az átlagos feszültség azonban a trapézszerű impulzus-alakhoz való megközelítéssel csök- 105 ken. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezés hasonló az 1. ábra szerintihez; azonos alkatrészeket azonos hivatkozási jelekkel jelöltünk meg. A főkülönbség az, hogy a no —14— induktivitásnak soros —20— önellenállása figyelembe van véve és hogy ehhez való kompenzáló kapcsolási elemek ről gondoskodunk. Ezek járulékos —21—