128029. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázvédelmi helyiségek szellőztetésére

2 128029. lőztetők oly felépítésűek, hogy a középső* tokrész a nyomőcsonkkal együtt a kéziforgattyúhoz képest elforgatható, hogy a szellőztető bármely tetszőleges helyiségben 5 azonnal használható és az ottani konkrét építési viszonyoknak megfelelően beigazítható legyen, hogy továbbá a kéziforgatytyút kényelmesen lehessen kezelni. Ha a légmennyiségmérő a nyomócsonkon van, a 10 kézi forgattyúnak a nyomócsonkhoz képest (pl. 180°-kal) szükségessé váló elállítása után a légmennyiségmérőn leolvasást többé nem lehet végezni. A szállított légmennyiség mérése a kiröpített légáramban azon-15 ban nem is célszerű, mert ez a mérés könnyen válik tévessé. A levegő áramlása itt rendkívül egyenlőtlen. További hátrány, hogy a szellőztető tokjába vagy a szűrő csatlakozásaiba tömítetlenségeken át be-20 szívott légmennyiséget ez esetben szintén mérjük. Hátrányként válik érezhetővé az is, hogy a nyomócsonkon elhelyezett légmennyiségmérő könnyen megsérülhet és a szállí-25 tandó minimális légmennyiség önműködő ellenőrzése hiányzik. A légmennyiségmérőn mutatkozó e hátrányok, illetve hiányok elhárítására a találmány szerint a légmennyiségmérőt a 30 szűrő és a tok szívónyílása közé iktatjuk be (a szűrő eléiktatása folytán e helyen a levegő áramlása különösen egyenletes^) ;és a légáram mérésére, akár a fújtató szívőoldalán, akár pedig annak nyomóoldalán 35 történik a mérés, közbeiktatott torlasztótárcsával egyébként ismeretes, a nyomást elvételező gyűrűket alkalmazunk, továbbá a légmennyiségmérő csatlakozását forgathatóan vagy könnyen átválthatóan alakítjuk 40 ki-A nyomást elvételező gyűrűk alkalmazásának nagy előnye, hogy e gyűrűket forgathatóan, vagy átválthatóan rendezhetjük el és ekként a légmennyiségmérőt a 45 iszellőztetőn és a szellőztető körül bármely kívánt helyzetben csatlakoztaÜiatjnk. A légmennyiségmérő helyes helyzetét a kéziforganttyúhoz képest ez a lehetőség mindenkor biztosítja. A találmány 50 szerint továbbá a légáramlás irányában! a torlasztótárcsa előtt és után adódó nyomáskülönbséget optikai és/vagy akusztikai figyelmeztető jelek kiváltására hasznosítjuk, amikor is a légmennyiségmérő 55 úszóját villamos áramkört megszakító vagy záró szervnek hasznosíthatjuk. A légmennyiségmérő úszójának ilyen kihasználása a szállított minimális légmennyiség önműködő ellenőrzését nagy költségek nélkül eredményezi. A szellőztető! kezelő egyén kifáradását vagy a szűrő eltömődését az óvóhelyiségben tartózkodó valamennyi egyénnek önműködően tudomására hozzuk. Hogy a szállított mennyiség megfigye- 65 lését sötét terekben is állandóan lehetővé tegyük, a találmány szerint a légmennyiségmérő jelzőszerkezetét vagy közvetlenül önműködő világítófestékekkel tesszük láthatóvá, vagy pedig közvetve megvilágítjuk, 70 pl. a szellőztetővel összekötött áramfejlesztő szerv, pl. dinamógíp es izzólámpa, segélyével. A szállított légmennyiség függ egyrészt a szellőztető fordulatszámától, másrészt pedig a szívónyílások kereszt- 75 metszetétől. Ha a szellőztető elé iktatott szűrő részben eltömődik, a szállított légmennyiség a szellőztető azonos fordulatszámánál is csökken.. A szellőztetővel kapcsolt dinamóból táplált izzólámpa azonos 80 fordulatszámnál világítási intenzitását nem változtatja, úgyhogy a szűrő eltömődése esetén az úszó sülbyedése felismerhető. Ha a szellőztetőt kezelő egyén kimerülőben van, az izzólámpa világítási intenzi- 85 tásának csökkenése az óvóhelyen tartózkodó többi személyt erre figyelmezteti. Feszültségcsökkenésekkel szemben az izzólámpák különösen érzékenyek. Ennélfogva tehát a Szellőztető fordulatszámának csök- 90 kenése azonnal felismerhető. Különösen egyszerű világítószerkezetet kapunk, úgyhogy a légmennyiségmérő jelzőszerkezetét világítófestékekkel látjuk el. így pl. a találmány szerint azt az üveg- 95 csövecskét, amelyben az úszó mozog, világítógyűrűkkel, az úszó fejét és csúcsát pedig világítófestékekkel láthatjuk el. Üszőt tartalmazó csövecske helyett alkalmazhatunk olyan U-alakú csövet is, mely 1°° részben levegővel vagy folyadékkal töltött és melynek mindegyik szárában a levegőben vagy folyadékon úszó világítógömb van. A légmennyiségmérőt célszerűen derék- 1°5 szögben hajló csatlakoztatódarabbal építjük be, melynek egyik, a iszellőztetőn felfekvő szára a már említett, a nyomást elvételező gyűrűkhöz csatlakozik, másik szára pedig lefelé irányul, a szellőztető 110 tokjához fekszik és a légmennyiségmérőt hordja. E kivitel esetében a légmennyiségmérő igen kevés teret igényel és a kézi-