127913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjét tartalmazó folyadékok, különösen vérplezna stabilizálására és tartóssátételére

i27#ll 3 be, amelyeknek pH-értéke 7,0 alatt van, a térrácsot alkotó részecskéken kívül járulékosan oly anyagokat, például H^h-I, ózont, oxigént \agy klórl kebelezhetünk bo. 5 amelyek e részecskéknek a kalód-irányú polaritás érlehnéhen való fellóllődésél elősegítik. A fermens- és l)ak[ériuinméreg mennyisége, amelyei a kezelendő anyaghoz ada-J0 golni kell, ogvrészl a folyadék fizikai-kémiai állapotához, másrészl a Jialóanyagok szemcsenagyságához igazodik. Így példáid ezüstbólusz alk:ilmazásakor a kolloidális nagyságrendíí ezüslbólusz-részeeskék mony-15 nyiségi aránya szerinl - (),."> 10 súlyszázalék adalékmennyiségek előnyösökek bizonyullak, úgyhogy a szükséges mennyiség annál kisebb, minél finomabb a kezelőanyag. A feni megadoll számériékek nem 20 jelentenek határértékekéi. A találmány további részleíeil kiviteli példa kapcsán magvarázzuk Allatok vágásakor kapott friss \ ért önmagában ismeri módon meleg állapotban 25 annyi nálriumfoszfáltal. például 10 g lil.anátriumfoszfállal keverünk össze, hogy plI-értéke az alkáliás körzőiben feküdjék. Ezután a véri gvorsan ',] ,"> C -ra hűljük le és a plazma kinyerése végell a szokásos 30 módon elkülönítjük A plazmái ().."> ',] súlyszázalék legfinomabb szemcséjű, például 1—10 // szemosenagyságú anyaggal, mini ezüstszi likagél lel, ezüst I im földdel, ezüslbö,„ lusszal. slb. félóráig vagy egy óráig hen-35 sően összekeverjük. Az esetleg keletkező üledékei elkülönítjük. A plazma a kezelés után tarló?» és azl célszerűen hűvös helyen zárt állapolban tároljuk. Az alkalmazandó aktív anyag, mini például az ezüslbólusz 40 előállítása ismeretes Ezek az anyagok például 5 -10 súlyszázalék fémmel vannak terhelve. Ha a találmány szerinti eljárást vérplazma konzerválására használjuk fel, ak-45 kor kísérleteink szerint a megbízható konzerválás messzemenően függ a plazma stabilitásától. A plazmát tudvalevően úgy állítják elő, hogy. a friss vért először fi brinki válással szemben stabilizálják, az-50 után a vértestecskéktől centrifugálással megszabadítják. A tapasztalat azt mutatja, hogy igen sok esetben a szokásos stabilizáló sóknak a frissen kapott vérhez való adagolása és még nagymennyiségű kon-55 zerválószereknek a kész plazmába való bekebelezése sem akadályozza meg a plazma megromlását. A találmány értelmében a plazma, illetőleg a vér ki nem elégítő stabilizálásának a konzerválás hatására kifejlett káros ha- 60 lásál megszünlelheljúk. Evégből a találmány értelmében a plazmához és pedig célszerűen a iarlóssálélel végell alkalmazóit konzerváló anyag adagolási elölt, még egyszer stabilizáló anyagokat adunk, vagy- 55 is a plazmái, amelyei .a szokásos módon stabilizált vérből kaptunk, konzerválás előli ulóslabilizálásiiak \etjük alá. Kísérleteinkből kitűnt, hog\ az állatok vágásakor kapott vér a vérleslecskék ki- 70 választása előli kielégítő mértékben nem stabilizálható, legalábbis nem abban az cselben, ha a plazmái nem használjuk fel közvetlenül előállítása után. Ha a stabilizáló anyagok mennyiségének meghatározá- 75 sánál a vérleslecskék ozmotikus nyomásával megszabod határt nem tartjuk be, akkor a vérleslecskék hcmolízise vagy plazmolizi.se következik be. aminek következtében nemcsak a plazma festődik nem- so kívánt mértékben, hanem ezzel egyidejűleg káros fermentáló folyamatok is megindulnak. Másrészt a plazma a vágott állatok egészségi állapota szerinl. valamint hőmér- 85 sékleli és egyéb befolyások következtében is igen szabálytalan és ellenőrizhetetlen, módon hajlik arra. ho«\ abból a fehérje pelyhek alakjában kiváljék, ami viszont a konzerválá->l kodvozőllenüi befolyásolja. 90 Mindezek a jelenségek a találmány szerinti eljárásnál elmaradnak. Ez eljárásnál ugyanis a •>. érből a szokásos és nem elegendő mennyiségű slabilizálószorckkel kezeli plazmái uíóslabilizálással olyan álla- 95 pótba hozzuk, amely a megbízható tarlössálétell biztosítja. Ez a hatás természetszerűen ' független attól, hogy az iutóstabilizáiás után miféle konzerválást alkalmazunk. 100 Az utóstabilizáláshoz önmagukban ismert, a fibrinképződést gátló anyagokat, előnyösen semleges sókat, például alkálikloridokat, foszfátokat, vagy cifrátokat, továbbá hirudint, novirudint, 105 heparint, slb. alkalmazhatunk. Ilyen anyagok keverékei is alkalmazhatók. Emellelt célszerű, ha az e,z anyagból álló keverékek pH-értékét a vér pH-értékének megfelelően állítjuk be és azokat alkalmas 110 összetételükkel puff orozzuk. Ismeretes, hogy a vérben levő fibrin, amelynek kiválását a stabilizálás van hivatva meggátolni, alkalikus sóoldatokban