127809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fémrudak és csövek melegítésére

125809. 3 Ha a tárgy keresztmetszete bizonyos méretet meghalad, az elektróda ele neinek számát növelhetjük és ilyenkor előnyös a »kagylószerű héjakat« két vagy 5 több központosán elhelyezett henger mentén alkalmazni. A 9. és 10. ábra harminchat elemre osztott elektródát ábrázol, melyek tömbjei! négyzetes keresztmetszetű rúd külső lap-10 ján vannak elosztva. A héjak három központos fekvésű üreges hengert képeznek. Az egész elrendezésnél figyelembe kell vennünk a párhuzamos áramok ellenállásait és főleg váltóáram esetében az ú. 15 n. felszínhatást (skin effectust). Ha a héjakat alkotó rész vastagsága, nem elegendő ahhoz, hogy azokon iá hűtőcsatornákat elhelyezzük, la csatornákat kör- vagy négyzetkeresztmetszetű félhen-20 génekből képezhetjük ki, melyek szabad alkotóik mentén a héjak belső' felületénél vannak forrasztva. Ezeket a félhengereket vékony, nagy villamos ellenállású és teljesen antimagnetikus fémből kell elő-25 állítani, ha azokat mágneses áramkörbe helyezzük. Igen nagy intenzitások esetében számításba jöhetnek a szokásos 50 periódusnál alacsonyabb frekvenciájú váltóáram alkal-30 mazása. A felmelegítő berendezés általános elrendezése a következő: Az elektromos áram hozzávezetése két párhuzamos —8— és —9— vörösréz tárcsa 35 útján történik, melyeknek tengelye azonos a berendezés tengelyével. A belső —8— tárcsa egy testet képez a —10— vörösréz ú. n. »kefetartócső«-vei. E cső végére vannak forrasztva a hajléí0 kony vékony vörösréz lemezkékből való —11— vezetők, melyek másik végükkel a —12— vörösréz kefékhez vannak forrasztva. Ezek a kefék köralakú koszorút képeznek és erős érintkezésbe vannak szo-15 rítva az üreges, vörösrézből való —13— »fő-henger« külső felületére. A kefék összekötőszervet alkotnak a kefetartócső és a főhenger közt, mely oly elektródának tekintendő, melynél min-0 den egyes kefe egy-egy elem szerepét játssza. A kefék száma a lehető legnagyobb számú legyen, hogy gyakorlati értelemben a legkisebb mértékre csökkentse az érint-5 kezesnél fellépő 'energiaveszteséget. Min-, den egyes kefe a henger felületére merőleges irányban a többitől függetlenül mozgatható. Nyomását a többitől függetlenül kapja és hűtőrendszerrel van ellátva. A; hengerrel való érintkezési felülete külön- 60 leges, az érintkezést elősegítő fémből állítható elő. A 6. ábra baloldala a —12— kefék által alkotott koszorút mutatja részben nézetben. E koszorúnál a kefék nyomását hid- 65 raulikus dugattyú segítségével biztosított luk, de elérhetjük ezt a nyomást rugók, vagy bármely más alkalmas módon is. A 2. és 8. ábrában a hidraulikus dugattyú és a kefék hűtésének berendezései) 70 vannak feltüntetve. Magát a »kefetartó. cső«-vet a 6. ábra jobboldali metszetrészén feltüntetett csatornák hűtik. Ezek a csatornák majdnem la hajlékony összekötő vezetőkig érnek» 75 melyek így mindkét végükön hűtést kapnak. A —12— kefékből kilépve az áram a —13— »főhenger «-en át a —14— kefék' által képzett másik koszorúba jut (bizo- 80 nyos esetekben elhagyhatjuk e két kefekoszorú egyikét, sőt mind a kettőt is). E második kefekoszorú ugyanoly módon képzendő ki, mint az első. A rajzon laposrúgók útján való nyomás van feltété- 85 lezve. A műveletek során a berendezés kezelésénél szükségessé válik a kefék felemelése és a hengerrel való énintkeztetés, lam^ hidraulikus nyomás esetén minden nehéz- 90 ség nélkül történhetik. Ha azonban, például a —14— és —15— rúgóis keféket alkalmazzuk, úgy a koszorú keféit például a rajzban fel nem tüntetett kilincskerékkel emelhetjük, mely a kefetartó tár- 95 csára azzal központosán és gyűrűalakú! sínben csúszlathatóan van szerelve. E kilincskerék minden egyes foga bütyköt alkot, amely egy-egy kefét emel fel, amint a kilincskerék egy fogköznél kisebb szög- 100 nek megfelelő elfordulást végez, s a kefét újból leereszti, ha kezdeti helyzetébe1 tér vissza. A 2. ábra jobboldalán, az —E2— elektróda oldalán látható a —14— kefék hű- 105 tési berendezése. A —14— kefék hajlékony fémleimezkékből készült vezetőkkel egy másik —16— kefetartó csővel vannak összekötve, mely egy testet alkot a —16a— vörösréztárcsá- 110 val. Erre a tárcsára vannak forrasztva az —E2— elektróda elemeinek hajlékony összekötői.