127771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás depolarizáló anyagok előállítására piroluzitból

Megjelent 1941. szeptember hó 1. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 127771. szám. VH/g. (IV/h/1.) osztály. — F. 8944. alapszám. Eljárás depolarizáló anyagok előállítására -piroltizitból. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft cég, Frankfurt a/M. Pótszabadalom a 124.753. sz. törzsszabadalomhoz. A bejelentés napja: 1937. évi július hó 8.* Néme^rzzági elsőbbsége: 1936. évi november hó 6. 10 A 124753. sz. törzsszabadalom eljárást ismertet depolarizáló anyagok előállítá­sára piroluzitból, melyre jellemző, hogy 'először a piroluzitban levő Mn02 egy ré­szét, előnyösen 20—25%-át pörköléssel Mn2 0 3 -á alakítjuk át, majd a keletkezett Mn2 0 3 -t savakkal vagy savanyú sókkal ki­lúgozzuk és az oldott mangánt a mara­déktól való elválasztása nélkül alkális sze­rekkel hidroxid alakjában a piroluzitr». mint alapanyagra kicsapjuk, majd végül a mangánoxidok eme keverékét oxidáló anyagokkal utókezeljük. Az említett eljárás továbbfejlesztésénél 15 kitűnt, hogy lényegesen egyszerűbb mó­don mindenfajta önmagában csekély de­polarizáló teljesítményű piroliuzitot nagy­értékű depolarizátorrá alakíthatunk át, még pedig akként, hogy zárt edényben 150 C° fölötti hőmérsékleten alkálivegyü­letek oldataival vagy ammoniumhidroxid­dal kezelve hidrátvizet viszünk be és adott esetben ezt követően az esetleg adszorbeált hidratálószer eltávolítása végett még hígí­tott savakat vagy ammoniumsók oldatait hagyunk behatni. További vizsgálatok alapján kitűnt, hogy a fentebb leírt eljárás szerint előállított hidratált piroluzitnak, illetve mangánszu-30 peroxidhidrátoknak (alkáli, illetve ammo­niumvegyületekkel kezelve; savakkal, vagy ammonsókkal utókezelve), valamint a ter­mészetben előforduló bidrátos pirulozi­toknak depolarizáló hatását még más mó-35 don is, mégpedig oxigént lehasító sókkal 20 25 való kezeléssel is fokozhatjuk. A talál­mány értelmében ezt akként foganatosít­juk, hogy az említett hidrátokat vizes iszapolásban, kiváltképen magasabb hő­mérskéleten, oxigént lehasító sóknak, mint klorátoknak, kromátoknak stb. csekély, néhány százaléknyi hozzáadása mellett, adott esetben nyomás alatt, célszerűen forrpontra hevítjük. 1. p é 1 d a : 1000 g szintetikusan kapott hidratált pi­rulozitot, melynek összetétele: 85.70/0 Mn02 2.50/0 NaOH 1.5o/o hidrátvíz vizes iszapolásban és 20 g nátriumklorái hozzáadása mellett az elgőzöl ögtetett víz­mennyiségek esetenkénti feltöltése mellett 1 óráig forraljuk. A termék, szűrése és 100—120 C°-on való szárítása ntán, rend­kívül aktív depolarizátor száraz elemek­hez. Összehasonlító kísérletekkel a nem ke­zelt és nátriumkloridoldattal kezelt hi­dratizált piroluzit depolarizáló hatását száraz elemekben meghatároztuk és emel­lett az utóbbinalt alkalmazásakor a tel­jesítmény jelentős fokozását állapítottuk' meg. Ha pl. a jelen eljárás szerint nem kezelt hidratízált piroluzítot normál, szá­raz elemben dolgozunk fel, akkor napi 10 percnyi áramelvételnél 15 Ohm ellen­álláson át és kezdeti 4.5 volttól 2.25 vol­tig terjedő kisülésnél 7 órai égési idő­tartamot értünk el, míg kloráttal kezelt 40 45 50 55 60 65 70 * Ez a nap az 5930/1939. M. E. sz. rendelet 2. §-a értelmében a volt cseh-szlovák szabadalmi hivatalnál annak idején tett bejelentés napja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom