127700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cserzett bőrök töltésére

Megjelent 1941. évi augusztus hó Iß. MAGYAR KUtALYI SZABADALMI BIEÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 127700. szám. Xl/a. (IV/g.) osztály. — H. 10932, alapszám. Eljárás cserzeit bőrök töltésére. Helyfi Pál ügyvezető igazgató, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi augusztus hő 19. A cserzett bőröket számos használati célra olyan anyagokkal kezelik, amelyek, egyéb hatásokon felül, a bőr lazább, üresebb részeit kitöltik és a bőrt tömötlebbé, 5 telibb fogásává teszik. A használatos töltő- és/ill. rögzítőszerek hatása különböző. A fehérjeszármazékok (pl. a kisebb-nagyobb mértékben lebontott állati enyv stb.), vagyis a bőr alapanyagától vegyileg 10 messze nem álló anyagok, főkép, mint rögzítők szerepelnek, nevezetesen a növényi cserzőanyagokhoz kötődnek és ezeket oldhatatlanabbakká teszik. Az ásványi sók (pl. magneziumszulfat) 15 a növényi cserzőairyagokat »kisózás« útján teszi oldhatatlanabbakká. Használatosak végül a szoros értelemben vett töltőanyagok, pl. egyes szénhidrátok, mint szaharóz, dextróz, továbbá kao!0 lin, bólusz és egyéb közömbös anyagok. Szokásos még a töltőanyagokhoz halványítószereket, pl. szintetikus cserzőanyagokat, valamint zsiradékokat is adagolni, ezek azonban már nem tekinthetők töl-5 tőanyagoknak. A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy a bőrök töltését egyúttal rögzítőképp is ható olyan anyaggal visszük ki, mely az e célra használatos, ill. al) kalmas, különböző értelemben ható anyagokat már természettől egyesítetten tartalmazza és amely hulladékterméke egy másik iparágnak, nevezetesen a keményítőgyártásnak. A bejelentő gyakoriali kísérleteiből kitűnt, hogy a búzakeményítőgyártás »búzaszínkeményítő« néven ismert hulladéka, amely, vízen kívül, főkép keményítőt és fehérjéket tartalmaz, ezeket azonban olyan arányban és olyan elosztásban, hogy be- 40 lőle gazdaságosan, sem keményítő, sem fehérje már ki nem termelhető, bőrök töltésére felhasználható, sőt különöskép alkalmassá tehető. Ez a kísérleti felismerés annál jelentör 45 sebb, mert nemcsak a bőripar számára eredményez egy új, igen célravezetőén felhasználhatói nyersanyagot, hanem egyúttal megoldja a búzakeményítőgyártás eddigi nehéz problémáját, a búzaszínkeményí- 50 tő racionális értékesítését is. Eddig ugyanis a búzaszínkeményí tőt vagy olcsóbb ragasztószerré dolgozták fel, ami azonban,; nagy anyagveszteséggel járt, vagy pedig száraz takarmányként értékesítették; ez 55 utóbbi értékesítési lehetőség azonban bizonytalan és a szárítási és raktározási költségekkel alig áll .arányban. A búzaszínkeményítő azonban úgy, ahogy mint gyártási hulladék, több-keve- 60 sebb vízben szuszpendálva rendelkezésre áll, kevéssé alkalmas a találmány szerinti eljárásnak, nevezetesen bőrök töltésének kivitelére, minthogy diszperzitása nem olyan mérvű, hogy a bőr szövetében, ill. 65 a bőrrostok közé jelentősebb mértékben bevihető legyen. Az eljárás gyakorlati kivitelére különösen célszerűnek bizonyult a búzaszínkeményítőt nem közvetlenül, hanem feltárt állapotban alkalmazni, neve- 70