127689. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyersvas előállítására
2 127689. elő a fölös kén elnyelésére, vagy pedig a salak mésztartalmát növelték, hogy annak kénfelvevő képességét fokozzák. Nagyolvasztó salak mésztartalmának növelése 5 általában növeli a salak olvadáspontját és ez alternatívák mindegyike külön-külön vagy együtt fokozott kokszfogyasztást eredményez és a vastermelés mennyiségéit csökkenti. Ezenkívül, ha nagy mésziartal-> 10 mú és 'ennélfogva magas olvadáspontú salakokon dolgozunk, az olvasztó üzemi állapotában bekövetkező minden kis változás az üzem szabálytalanságához vezet és lerakódásokat vagy rögöket eredményez az 15 olvasztó falán. Lényegében a nagyolvasztó a kén eltávolítására nem alkalmas kohászati berendezés. A kéntelenítés legalkalmasabb módja a kén oxidálása, amikoris kéndioxid 20 keletkezik és gáz alakban távozhat el, ami a szilárd vagy folyékony fémtől és a salaktól való biztos elkülönülést biztosítja, amelyekkel eddig kapcsolatban volt. A nagyolvasztóban, ahol a töltéssel adagolt 25 kokszot a befúvott levegő a fúvókáknál szénmonoxiddá égeti el, amely a kémen-i cén való további haladás közben csak részben oxidálódik széndioxiddá, az állapotok lényegileg redukáló jellegűek. Nem 30 lehet tehát a nagyolvasztóban a ként oxidáló eljárással eltávolítani és a legjobb esetben is a nagyolvasztó aránylag hatástalan berendezés ezen elem eltávolítására. Azt találtuk, hogy a nagyolvasztó teljes 35 előnyét, mint olvasztó berendezést, csakis; akkor érhetjük el, ha a termelt fém kéntartalmára nem vagyunk tekintettel és a nagyolvasztó üzem akkor a leggazdaságosabb, ha azt tisztán olvasztási célokra 40 használjuk, míg a termelt vasban levő fölös ként a nagyolvasztóból való lecsapolása után következő kezeléssel távolítjuk el. Ha a termelt nyersvas kéntartalmára 45 nem vagyunk tekintettel, jelentékeny tökéletesítések érhetők el a berendezés üzemében azzal, hogy az adagolást úgy módosítjuk, hogy a legmegfelelőbb salakot kapjuk, amely figyelembe veszi a kiolvasz-50 tandó ércek különböző szennyeződéstartalmát. A találmánynak bázisos vas előállítására való alkalmazásakor az olvasztóból csapolt vas kéntartalmára az előzőkben fel-55 sorolt okok miatt nem vagyunk tekintettel. Megállapítottuk, hogy ha a kemencét a találmány alapelvei szerint adagoljuk és a fölös kéntartalmat csak a csapolás után következő kezeléssel távolítjuk el, a berendezés üzeme a maga egészében je- 60 lentékeny növekedést mutat a termelés' mennyiségében, az üzem folyamatosságában, a kisebb kokszíogyasztáshan és az üzemi költségek csökkenésében. A megengedettnél nagyobb kéntartalom- 65 nak a csapolás utáni eltávolítása a következőkben ismertetett eljárások egyike vagy mindegyike szerint végezhető, amelyek Ugyancsak a találmány keretébe tartoznak. 70 Az eddigi általános gyakorlat szerint az adagolást úgy végezték, hogy a keletkező salakban a mésztartalom közel 1,4-szerese volt a sziliciumtartatoiunak. Ez az irány a kívánt vas minősége szerint 1,25 és 1,65 75 határértékek között változik. Ilyen arányban meszet ós szilíciumot tartalmazó salakok azonban nem alkalmasak a leggazdaságosabb nagyolvasztó üzemhez és a berendezés sokkal simábban, kisebb koksz- 80 fogyasztással és nagyobb termelési hányaddal dolgozik olyan salakokon, ameJ lyekben a szilícium- és mésztartalom viszonya sokkal kisebb. A találmány szerinti eljárás továbbá ab- 85 ban tér el az eddigi gyakorlattól, hogV figyelembe veszi a salakban levő magnézium hatását is. Ezideig \igyanis az volt az általános nézet, hogy a magnézium és a mész egymással felcserélhetők és csak- 90 js a mész, valamint magnézium összegének arányát a salak sziliciumtartalmához vették számításba. Feltételezték, hogy a magnézium teljesen egyenértékű és ugyanúgy hat a sa- 9í lakban, mint a mész. Ujabb vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy ha magnézium a salakban a szokásos 3—7o/0 menynyiségben van jelen, ez a magnézium nem vegyül ugyanúgy a szilíciummal és az alu- u míniumvegyületekkel, mint a mész, hanem mind a mésszel, mind a szilíciummal külön-külön vegyületeket alkot a következő arányban: 30 rész mész, 28 rész szilícium és 10 rész magnézium. Ebben a i kombinációban a mész és szilícium aránya nagyon megközelíti a salak számára előnyös értéket és azt találtuk, hogy ezen a terjedelmen belül a magnézium jelenléte a salakban az adagolás meghatározásánál ] elhanyagolható. Az előnyös salaktípusnál azonban, amelyet a szokásos salaktípustól megkülönböztettünk, a magnézium nem
