127648. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti berendezés

2 12 76 4 8. sza a —14— és —5— billenőkarokat, ame­lyek a —10— mozgócsuklókkál vannak fel­erősítve; a —2— tartórudakra. A —3— sza­bályozó rögzítőcsavarokkal a —-2— tartóru-5 dakat a legmegfelelőbb magasságban erő­sítjük meg. A —11— kikapcsoló-rudak mű­ködésen kívül alsó végeikkel a —14— bil­lenőkarok kampójain nyugszanak, míg a —11— kikapcsoló felső végei a nyitott 10 állapotban lévő gőzbevezető cső szelepé­vel, a —6— kikapcsoló a vészfék elzárt karjával van összeköttetésben. A —13— és —8— rugók alsó végei az alvázhoz, felső végeik a —11— és —6— kikapcsolóruda-20 kon lévő kampókhoz vannak erősítve ,és így a kikapcsoló rudakra állandó húzást gyakorolnak lefelé. A kapcsolőrudak csak a —12— és —7— ütközőig eshetnek le. Az I. ábra szerinti kikapcsolószerkezet 25 működése abban az esetben, ha a vonal foglalt, a következő: Ha a —18— csuklón elforduló —16— billenőkar függélyes hely­zetében tilosra áll és ha a mozdonyvezető a rossz látási viszonyok miatt a szemafor 30 jelzését nem venné észre, az elől lévő —14— billenőkar beleütközve a -16— bil­lenőkarba, elmozdul és a —13— rúgó állal lefelé húzott —11 - kikapcsolókart leránt­ja, a —12— ütközőig és így önműködően! 35 a kikapcsolókar elmozdításával, ennek fel­ső végével a gőzbevezető csapot elzárja, ezzel megszünteti a mozdony hajtóerő szol­gáltatását. Ugyanakkor a —4— billenőkar szintén 40 hátramozdul a —16— billenőkarba való ütközése miatt, ez a billenőkar a —8— ru­gók által a —7— ütközőig lehúzott —6— kikapcsoló karnak a felső végével össze­köttetésben lévő vészféket hozza üzembe. 40 Tehát az alkalmazott gőzelzárással és a vészfék üzembehelyezésével a vasúti sze­rencsétlenségeket az önműködő biztonsági berendezéssel tilos állású szemafor dacára is elhárítottuk. Amikor a vonal szabaddá 45 válik, a mozdonyvezető a —11— és —6— kikapcsoló karokat eredeti helyzetébe ál­lítja vissza és erre a —4—rugók a —14—; és —5— billenőkarokat újra függélyes hely­zetbe hozzák. Szabad jelzésnél a —19— ál-50 lítókarral függélyes helyzetéből elmozdít­juk a —16— billenőkart, elkerülve ezzel azt, hogy a —14— és —5— billenőkarok beleütközhessenek. Ez a kapcsoló berende­zés, közvetlenül az állomások előtt van 55 elhelyezve, a sínpár jobb- és baloldalán. A fentiekben ismertetett szerkezetnél a mozdonyon lévő ütközőket (a gőzelzárót és a fékemeltyíít) a pályának oly ütközője mozgatta, amelyet kézzel, illetve a szema­forral állítunk. A következőkben a talál- 60 mány .oly változatát írjuk le, amelynél a pályán lévő ülközőt a vonat utolsó ko­csiján lévő alkatrész önműködően, szabá­lyozza. Emiéi a kivitelnél a pálya vonal­szakaszokra van osztva oly kép, hogy min- 65 den egyes szakaszban egyszerre csak egy vonat lehet. Ha ugyanis vonat nem jár a pályán, az összes ütközők, amelyek a-vo­nalszakaszhatároknál vannak, szabad állás­ban vannak, vagyis nem állanak függőié- 70 gesen, hanem ferdén vannak és így a moz­dony fentemlített ütközőnek pályáján kí­vül vannak. Ha vonat fut ki az állomásról, áthalad az első ilyen szabad, állásában lévő ütköző fölött és belép az első vonalszakasz- 75 ba. Mikor azután az utolsó kocsi halad el az ütközőszerkezei mellett, azt tilos állásba hozza, vagyis függőlegesre állítja és így ha most másik vonat indulna ki az állo­másról, annak mozdonyán lévő emeltyűk 80 ebbe az ütközőbe ütődve, a vonatot meg­állítanák. Mikor az előbb említett vonat elhagyja az első vonalszakaszt, vagyis át­halad a második ütközőszerkezet jelző fö­lött, az utolsó kocsi ezt az ütközőt füg- 85 gőleges helyzetbe hozza, vagyis tilosra ál­lítja és egyidejűleg a mögötte lévő eddig tilosán volt ütközőt szabad állásra hozza. Ez a folyamat tovább folytatódik, vagyis mindig az az ütköző, amelyik közvetlenül 90 a vonat mögött van, vagyis amelyik annak a vonalszakasznak hátsó határolója, ame­lyikben a vonat'éppen halad, tiloson van, a többi ütköző pedig szabadon. Ezt a működésmódot szemlélteti az V. 95 ábra, amely vázlatosan csak elvileg áb­rázolja a szakaszokra osztott vonalat és az egyes szakaszhalároknál lévő ütköző­szerkezeteket, amelyek egymással egyen­lőek és amelyeket a, b, c, d és e-vel je- 100 1 öltünk. Amint a rajzon látható, valameny­nyi —22— ütköző ferde helyzetben van fektetve, vagyis szabad állásban van, ki­véve a c jelű —22— ütközőjét, amelyik közvetlenül a V vonal mögött van. Ha 105 a vonat továbbhalad a felrajzolt helyzetből és eléri a következő d ütközőszerkezetet, a mozdonyon lévő működtetörudak átha­ladnak a lefektetett —22— ütköző fölött anélkül, hogy érintenék, de a vonat utolsó no kocsiján megerősített ütköző beleütődik a —25— emeltyűbe és azt elfordítja, miáltal ez az emeltyű a —30— huzal révén el­fordítja a mögötte lévő c jelző —22—

Next

/
Oldalképek
Tartalom