127602. lajstromszámú szabadalom • Hasítékos magnetroncső, melynek ultrarövid hullámokhoz való négy vagy több anódaszegmense van

2 127602. vagy az S rezgőelemben levő nyíláson át a rezgőrendszerből vagy az elektródarendszerből kapacitásos vagy induktív csatoláson át vezethetjük ki, 5 Az ábrákban feltüntetett kiviteli példában egyszerűbb ábrázolás végett csupán négy hasitokkal ellátott magnetront tüntettünk fel. A találmány azonban különösi előnyökkel jár sokszorosan megosztott, 10 például nyolc vagy még több szegmensre osztott anódarendszereknél. Az ilyen anódarendszereknél a zavaró kapacitásokat és a szegmenseket összekötő kengyeliek egyéb zavaró befolyását eddig nem sikerült 15 kiküszöbölni. Ezenkívül sokszorosan megosztott magnetronokhoz kedvező szerkezeti megoldás eddig nem volt ismeretes. A találmány természetesen olyfajta csövekhez is alkalmas, amely éknél 20 két-két rezgőrendszerközött egy semleges szegmens van elrendezve. A semleges szegmensek egymás között szintén oly gyűrűvel köthetők össze, amely a rendszert körülveszi. 25 Ha extrem rövid hosszúságú hullámokat kívánunk előállítani, akkor a szegmensek hosszúságát a rezgőkörbe beszámítjuk, úgyhogy a nagyfrekvenciás feszültség a szegmensek végeitől folytonosan esik a rez-30 gőelemet alkotó kengyel közepéig, ahol feszültségcsomót kapunk. Az eddig leírt berendezéseknél, amelyeknél a rezgőrendszert az egész anódarendszert tengelyszimmetriásan körülvevő kö-35 peny alkotja, az energiát például úgy vehetjük le, hogy a rezgésenergiát a rezgőrendszerben levő nyíláson át kapacitásos, induktív, vagy galvános csatoláson át vezetjük el. Hasítékos magnetron e kivi-40 teli alakjának az! az előnye van, hogy a rezgő rendszer induktivitása oly kis értéken tartható, hogy adott hullámhoz az lanóda és ezzel a katóda hatásos hossza elegendő nagy lehet. Viszont fennáll az 45 a hátrány, hogy a hangolás kívülről gyakorlatilag észrevehetően nem változtathajtó. A találmány további célja ezeknek a nehézségeknek a leküzdése. , Evégből a találmány értelmében a fa-50 zókkörhöz hasonlóan alakított tengelyszimetriás rezgőrendszert nem zárjuk teljesen és az anódaszegmenseket hordozó, rezgő oldalfalakhoz párhuzamos vezetőjű rendszer egynegy vezetékét csatlakoztatjuk. 55 Rövidrezáró hídnak a párhuzamos vezetőjű rendszer mentén való eltolásával a rezgő elem önfrekvenciája a gyakorlati kívánalmaknak megfelelő mértékben változtatható. Ezenkívül az ilyen rendszer aránylag nagy rezgő teljesítményt képes leadni. 60 A 3—5. ábrák a találmány ilyen kiviteli íalakjait példaként tüntetik fel. A 3. ábra az: egyik kiviteli alak oldalnézete, részben Jmetszete, a 4. ábra ugyanannak felülnézete és részben metszete. A fazékkörhöz ha- 65 sonló T rezgőrendszer alaprajzban közel körtárcsa alakú két sík D fémlemezből van, amelyeket egymásisal kerületük nagyobbik része mentén Z fémhenger köt össze. A sík lemezeken anódaszegmen-' 70 sek egy-egy —a— és —b— párja van megerősítve, úgyhogy mindegyik lemez a szegmensek felét hordozza. A —k— katóda a szegmensek között középütt van és azt a D homloklemezek nyílásain vezettük át. 75 A kisütő téren a katódával párhuzamos irányú mágneses mező liatol át. Üzemi állapotban az egymással szomszédos —a— és —b— anódaszegmensek ellenfázisban rezegnek. A váltóáramú feszültségesés egy- 80 része már az anódaszegmensek hossza mentén jelentkezik, míg a feszültségesés maradéka a körtárcsaalakú D fedőlemexeken és a Z hengerköpenyen oszlik el. Hogy az lanódaszegmensek és a velük 85 szembenálló D fedőlemezek közötti kapacitást a lehetőség szerint kis értéken tartsuk, az anódaszegmensek szabad végeit laj 3. ábrában látható módon lerézseltük. A köralakú fedőlemezek mentén fellépő vál- 90 takozó áramú feszültségesést a találmány, értelmében energiavezeték csatolásáhoZi használjuk fel. Evégből a Z hengerköpeny egy részét kivágtuk és e helyen L párhuzamos vezetékből álló rendszer egy-egy 95 vezetékét a D fedőlemezekkel kötöttük össze. Mivel mint fent már említettük á váltakozóáramú feszültségesésnek csak egy része esik az anódaszegmensekre, a párhuzamos vezetőkből álló rendszernek csak; 100 kicsiny hullámellenállása lehet. Evégből a párhuzamos vezetők rendszerét nem drótokból, hanem lapos fémszalagokból készítjük. Az 5. ábra -ia; pálcákra való, közvetlenül a fazékkor mögött fekvő átme- 105 jnetet mutatja. Előnyös, ha a D fedőleme^eket az L vezetőrendszerrel való összekötés helyén nem körtárosa alakjában képezzük ki, amint azt a 4. ábrában szaggatott vonalakkal jelöltük, hanem ehelyütt no szektoralakú S kimetszéseket készítünk. E íkúnetszések célszerűen hegyesek, előnyösen 8°—20° nyílásuk van. Nem szükséges, hogy a D fedőlemezek-