127538. lajstromszámú szabadalom • Csatornarács

Megjelent 1941. évi augusztus hó 1. MAGTAR KIRÍLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 127538. szám. XXI/a. osztály. — S. 17722. alapszám. CsatoPmarács. Stahler Imre szerelőmester, Budapest. A bejelentés napja: 1939. évi február hó 1. A találmány helyiségek, pl. mosókonyhák, fürdők, terraszok, műhelyek, stb. padlójába, illetve a födémbe épített vízlevezető berendezés, melyet a gyakorlatban 5 csatornarácsnak szoktak nevezni. Az ily csatornarácsoknál fontos feladat a tömítés vagyis annak meggátolása, hogy a helyiség padlójára került víz egy része ne szivároghasson el a csatornarács mellett, 10 illetve a csatornarács oldalfala és a födém betonanyaga között. Az ismert csatornarácsokat, tömítés céljából, ólomba jágyazták vagyis a csatornarács alsó részét ólomburkolattal vélték körül olykép, 15 hogy ez a burkolat kb. va csatornarács magasságának feléig terjedt és itt vízszintes peremben folytatódott. Mivel a csatornarács teljes egészében a betonfödémbe van süllyesztve, ez a vízszintes perem a 20 födém belsejében van. A tömítés teljessé léteiére erre a peremhez szigetelőlemezt csatlakoztattak, mely a födém betonanyagába volt ágyazva. Ennek a rendszernek több hibája van. 25 Mindenekelőtt drága és a nehezen beszerezhető ólom alkalmazását teszi szükségessé, másrészt elkerülhetetlen, hogy az ólom a betonnal ne érintkezzék, aminek aránylag rövid idő alatt az ólom oxidáló-30 dása és elmorzsolódás a következménye. További hátránya e rendszernek, hogy a csatornarácsot körülvevő ólom burkolathoz csak szintén ólomból készült lefolyócsonkot tudtak forrasztani, tehát ezt a cső-35 vet is drága anyagból kellett előállítani és emellett ez a cső is használatban, főleg tisztításnál, könnyen meg is sérült, illetve kilyukadt az ólom ismert lágy volta miatt. A továbbvezető öntöttvas csövet is csak nehezen tudták vízzáróan csatlakoz- 40 tatni a csatornarács ólomcsonkjához. Megemlítendő végül, hogy javítási munkák csak a padlóburkolat és a nedvesség elleni szigetelés megbontásával, tehát nehézkesen lehetségesek. 45 A fenti hátrányokat a találmánnyal kiküszöböljük olykép, hogy az öntöttvasból készült csatornarács oldalfalát egybe öntött, tehát szintén öntöttvasból álló peremmel látjuk el és ezen a peremen vagy 50 a csatornarács oldalfalán, de legelőnyösebben e kettő találkozásánál vízlevezető nyílásokat készítünk a csatornarács mellett leszivárgó víznek a lefolyóba juttatására. Ilymódon az ólomburkolat elma- 55 rad és a tökéletes tömítés mellett miéig az is lehetővé válik, hogy a lefolyócsonkot öntöttvasból készítsük éspedig legelőnyösebben úgy járunk el, hogy a lefolyócsonkot szintén egybeöntjük a csatorna- 60 rács többi részeivel. A csatolt rajz a találmány példakópeni kiviteli alakját az 1. ábrán függőleges metszetben, a 2. ábrán pedig felülnézetben mutatja a fedő nélkül. Az 1 lefolyócsonk, a felrajzolt kiviteli 6o példánál, a csatornarács többi részeivel egybe van öntve és vízszintesen halad, de természetesen függőleges is lehet és ezt a megoldást az 1. ábrán eredmény vonal- 70