127513. lajstromszámú szabadalom • Talp-, illetve sarokbehúzócsíkkal készült lábbeli és eljárás az ilyen lábbelik előállítására

Megjelent 1941. évi augusztus hó 1. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 127513. szám. I/b. osztály. — W. 7073. alapszám. Talp-, illetve sarokheluízőosíkkal készült lábbeli és eljárás az ilyen lábbeliek előállítására. Weisz Sándor cipőgyári üzemvezető, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi június hó 7. Lábbeliek (cipő, szandál, papucs, stb.) előállítására javasoltak már oly eljárást, mely szerint kettős vagy többszörös talp esetén a pl. parafából készült, a közönsé-5 ges béltalp helyett alkalmazott köztalpat, illetve a sarkot rendszerint bőrből vagy más anyagból (selyemből, stb.) készült, ú. n. behúzó csíkkal vonták be és ezt, felső szélén, bármily módon (ragasztással» 10 szegezessel vagy varrással) a felsőrésszel, a külsőtalpat (fedő- vagy járótalpat) pedig az említett módon bevont köztalppal kötötték össze. Ez az eljárás bizonyos szempontból előnyös vol* ugyan, neveze-15 tesen iabban a tekintetben, hogy a felsőrésznek szegezessel való kaptaf ára-húzása nem volt szükséges, azonban ennek az eljárásnak meglehetősen nagy hátránya volt az, hogy a talp-, illetve sarokbehúzó csík 20 mindig külön darabot alkotott, melynek1 megerősítése a lábbeli állandó használata közben fellépő és — mint ismeretes — aránylag nagy igénybevételeknek nem tudott ellenállni és így ennek a külőnállq 25 csíknak a felső résztől való elválása vagy szakadása következhetett be. A találmány szerint ezeket a hátrányokat hatásosan úgy küszöböljük ki, hogy a talp- és/vagy sarokbehúzót a béltalp vagy 30 köztalp fölölti lábbeli-alkatrészek valamelyikével, pl. a béltalp vagy köztalp borításával vagy a fejjel, ill. kéreggel, stb. egydarabból készítjük. így nemcsak az eddigieknél sokkal szilárdabb, tehát tartósabb, 35 javításokra sokkal kevésbbé szoruló lábbelit kapunk, hanem további, fontos előnyöket érünk el, nevezetesen feleslegessel válik a lábbeli egyes fontos alkatrészeinek' mesterséges összedolgozása, ami tetemes idő- és anyagmegtakarítást jelent, sőt egyes 40 esetekben, mint az alábbiakból láthatói, az ú. n. »aljamunkás« munkája gyakorlatilag alig számbajövő mértékre csökken. A találmány szerinti eljárás különböző megoldási módjai még további gyakorlati 45 előnyöket nyújtanak. Mindezeknek könynyebb megértése végett az eljárás egyes mozzanatait mindjárt a rajz kapcsán ismertetjük, aholis az 1—11. ábrák a köztalp borításával egydarabból álló talp, ill. sa- 50 rokbehúzóval dolgozó eljárások csoportját, a 12—15. ábrák pedig a felsőrész alkatrészeivel egy darabból álló talp- és sarokbehúzóval dolgozó példaképeni eljárást szemléltetnek, még pedig 55 az 1. és 2. ábra az eljárás egyik megoldási módjának két kezdő mozzanatát, a 3. és 4. ábra az ehhez való felsőrész két részét, az 5. ábra ugyanezen eljárás további 60 mozzanatát (világosság kedvéért a kéreg elhagyásával), ia 6. ábra pedig a használati alakra kifordított, félig kész cipőt szemlélteti, a 7. ábra az eljárás egy másik megöl- 65 dási módja szerint készítendő lábbeli egy részének vázlatos távlati képe és részben függélyes metszete, a 8. ábra az eljárás ezen változata szerint előállított lábbeli távlati képe, 70