127498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajlítórúgók hordképességének növelésére, valamint előfeszültség alatt álló hajlítórúgó

Megjelent 1941. évi július hó 15. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 127498. szám. XVI/a. osztály. — R. 7559. alapszám. Eljárás hajlítórúgók hordképességének növelésére, valamint előfeszültség alatt álló hajlítórúgó. „Ringfeder" G. ni. b. H. cég, Uerdingen (N'rhein). A bejelentés napja: 1938. évi október hő 10. A találmány célja hajlításra igénybevett rugók, kiváltképen lemezrúgók javítása azzal, hogy egyrészt a rúgokeresztmetszet előkezelésével és alakításával a terhelés 5 alatt beálló húzó- és nyomóigény bevételeket, amelyek az ismételt hajlítóigénybevételek (Dauerbiegungsbeanspruchung) révén adódnak, nagyságuk tekintetében az anyag megfelelő, megengedhető értékeihez be-10 igazítjuk és másrészt előfeszültségeknek a rúgokeresztmetszet a külső hajlítónyomaték által legerősebben igénybevett szélső szálaiba való bevitelével, mégpedig az ott fellépő terhelési feszültségekkel ellentétes 15 nagyságban, a hajlításra igénybevett rugónak megengedhető, valóságos terhelhetőségét legnagyobb biztonság és leghoszszabb élettartam elérésével növeljük. Az ismert szilárdsági vizsgálatok ered-20 menyei azt mutatják, hogy ugyanannak a munkaanyagnak számára a hajlításra igénybevett rugókhoz alapul veendő ismételt igénybevételnél az adott rúgó keresztmetszetében fellépő nyomófeszültségek je-25 lentékenyen nagyobbak lehetnek, mint a legnagyobb húzófeszültségek. Ezt a tényt az indokolja, hogy a kifáradás határa, azaz a nulla és egy maximális feszültség közötti váltakozásnak megfelelő kifáradási 30 határ, mely feszültségingadozások, esetleg egy jelenlevő, állandó előfeszültség fölé való szuperponálódásnak lehetnek az eredményei, nyomóigénybevétellel szemben rúgóanyagoknál nagyobb, mint húzóigénybe-35 vétellel szemben, továbbá az ismételt igény-45 50 bevételnél a rúgó felületi minőségének és az anyag érzékenységének a megengedhető feszültségértékekre csökkentőén ható befolyási együtthatói nyomóigénybevételnél általában lényegesen kisebbek, mint 40 húzóigénybevételnél. Ezek a felismerések már lemezrúgók keresztmetszeteinek oly kialakítására vezettek, amelyeknél a szokásos, tisztán rugalmas igénybevétel esetében a húzófeszültségek a nyomófeszültségeknél kisebbek, amit úgy értek el, hogy a rúgókeresztmetszetben a semleges szálak a húzott szegélyrétegtől kisebb távolságban voltak, mint a nj^omásra igénybevett szegélyrétegtől. Lemezrúgó munkaképességének növelésére már azt a megoldást is választották, hogy-a hajlításra igéjrybevett rugókat előkezeléssel oly nagyságú terhelésnek vetették alá, hogy a rúgokeresztmetszet szegélyre- 55 legeiben egy kívánt behatolási mélységig a folyáshatárnak megfelelő feszültséget túlhaladták, minek következtében a szegélyrétegek hidegen deformálódtak. Az ennek megfelelő terhelés elvétele után a szegély- 60 szálakban rejtett feszültségek maradtak vissza, amelyek az üzemszerű terhelésből adódó feszültségekkel ellentétesek. A rúgó e külső terheléséből származó feszültségek ekkor a szegélyrétegekben jelenlevő 65 rejtett feszültségekkel niegnövelhetők anélkül, hogy az abszolút feszültségek a szegélyszálakban megnövekednének. A feszültség csökkentésének e módját, amelynél ellentétes elöfeszültségeket visznek be- 70