127484. lajstromszámú szabadalom • Tűzhelyberendezés
Megjelent 1941. évi július hó 15. MAGTAR KIRÁLYI S2ABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 127484. szám. Il/li. osztály. — Z. 2329. alapszám. Tűzhelyberendezés. Zala Ernő elektrotechnikus, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi március hó 16. A ma használatos, szilárd fűtőanyaggal dolgozó tüzelési rendszerek rossz hatásfokúak. Háztartási és hasonló tűzhelyek az eltüzelt szén fűtőértékének kb. 30—40 5 százalékát, üzemi tűzhelyek kb. 40—60 százalékát hasznosítják és még a legkorszerűbb kivitelű — hőszigetelő anyagból épített igen magas gyárkéménnyel ellátott — kazántűzhelyek sem jobb hatásfokúak 10 70 százaléknál, tehát nem lényegesen gazdaságosabbak, mint az általában használatos üzemi tűzhelyek, e mellett költségesek és berendezésük olyan nagy helyet foglal el, hogy csak kimondottan ipartele-15 pek használhatják. A jelenlegi tüzelési rendszerek rossz hatásfokának az a fő oka, hogy ellentétes követelményeknek kell eleget tenniök. A jó hatásfok követelménye a fűtőanyag le-20 Iaető tökéletes elégése és hogy minél kevesebb melegmennyiség távozzon el a kürtőn át. Minél nagyobb a tűzhöz szállított levegőmemryiség, annál tökéletesebb lesz -— egy bizonyos határig — az elégés. El-25 méleüleg 1 kg szén elégéséhez átlagosan 7.5 m3 levegő kell, de a gyakorlatban — különösen poros, darás és brikettezett szénfajtáknál — ennek a levegőmennyiségnek másfélszeresét-kétszeresét vehetjük 30 számításba, miért is jól szerkesztett tűzhelynél 1 kg áüagszén jó elégéséhez kb. 11—15 m3 levegő szükséges. Ezzel szemben olyan erősségű huzat, amely ilyen levegőmennyiséget hajt át a tűzön, nagy mér-35 tékű melegveszteséget jelent, mert hiszen a huzat, mint forró füstgáz távozik el a kürtőn át. Kis huzat tehát tökéletlen elégést, nagy huzat pedig nagymértékű melegveszteséget okoz. A rossz hatásfok további oka, hogy a 40 huzat erőssége nem alkalmazkodik az égés különböző periódusaihoz. Gázdús, . nagy lánggal égő szénfajták melegtermelése nem sokkal a friss szén rárakása után a legnagyobb, azután a parázzsá válásig egyen- 45 le lesen, majd gyorsan csökken. Viszont gázszegény szénfajtáknál — különösen kokszoknál — a legnagyobb meleg akkor fejlődik, amikor már parázzsá váltak, azután a meleg lassan csökken. A huzatnak gáz- 50 dús szén használata mellett tehát nem sokkal a friss szén rárakása után kell a legnagyobbnak lennie, azután — a szén minőségétől függő mértékben — eg3rszinten maradnia, majd csökkenie. Gázszegény — 55 különösen kokszosított — szénfajtáknál pedig a huzatnak a parázsképződésig egyenletesen nőnie, azután hirtelen csökkennie kell. Ezzel szemben, mivel a huzat a füstgázok hőmérsékletével nő és csök- 60 ken, gázdús szén használata mellett nem sokkal a friss szén rárakása után a huzat akkor csökken hirtelen, mikor még egyszinten kellene maradnia, gázszegény szénfajtáknál — különösen kokszoknál — pe- 65 dig a parázs periódusban a legnagyobb a huzat, amikor annak már kb. 50—70 százalékkal csökkennie kellene. Mesterséges huzatú berendezéseknél a helyzet még kedvezőtlenebb, mert a hu- 70
