127475. lajstromszámú szabadalom • Fúrócsövekhez való kötés

Megjelent 1941. évi július hé 15. 1ÍA6XAR KIBÍLYI SZABADALMI BÍRÓSÁGI SZABADALMI LEIRAS . 12747S. szám. XXI./e. osztály — R. 7930. alapszám. Fúrócsövelíhez való kötés. Deutsche Röhrenwerke Aktiengesellschaft, Düsseldorf. A bejelentés napja: 1940. évi február hő 20. — Németországi elsőbbsége: 1939, évi március hő 2f. Mélyfúrásoknál, különösen olajfúrásoknál mind mélyebb fúrólyukakat használnak. Kitűnt, hogy a fúrólyukak csőbéléséhez használt csövek az összekötés helyein 5 ezeknél a nagy mélységeknél már nemi eléggé szilárdak. A csöveket csavarolással szokták összekötni. Az ehhez használatos csavarmenetek szabványosítottak, mégpedig főként olyanok, amelyeknek oldalszö-10 ge 55—60° és egy hüvelykre eső menetszámuk 8—10. Ennek a csavarmenetnek az az előnye, hogy két csővég összecsavarolásakor tömítő kötést ad. Ezzel szemben: viszont különböző hátrányai vannak, ame-15 lyek különösen az újabban szokásos nagy fúrási mélységeknél jelentkeznek. E hátrányok egyike például abban van, hogyha a csöveket a fúrólyukból ismét kihúzzák, hogy azokat másutt alkalmazzák, a köté-20 seket csak nehezen lehet oldani és ismét összecsavarolni. A menetek a legtöbb esetben úgynevezett rágódások következtében megsérülnek, vagy tönkremennek, úgyhogy a menet hasznavehetetlenné válik és vagy 25 ki kell javítani a menetet, vagy a csőnek a menettel ellátott végét le kell vágni, hogy a csövet új menettel láthassák el. E csavarmenetnek egyik legnagyobb hátránya abban van, hogy a kötés szilárdsága 30 túlságosan kicsiny és a legtöbb esetben', nem több annak a szilárdságnak az 50°/<>ánál, amely szilárdsága a csőnek anyaga következtében van. Ezt a hátrányt igyekeztek azzal kiküszö-35 bölni, ?

hogy a fent leírt csavarmenetprofilt elhagyták és trapézalakú csavarmenetprofilt alkalmaztak. Ez a csavarmenet lehetővé teszi a kötés többszörös összecsavarolását anélkül, hogy emellett a menetek számbavehetően megsérülnének, vagy be- 40 rágódnának. A kötés szilárdsága is lényegesen nagyobb. Az ilyen csavarmenet hátránya azonban, hogy nem ad tömítő kötést, úgyhogy az ilyen kötésnél járulékos tömítést kell alkalmazni, amelyet rendszerint 45 két olyan kúpos felülettel létesítenek, amelyek a kötés összecsavarolásakor szorosan egymásra fekszenek. Ezenkívül szükséges, hogy megakadályozzuk azt, hogy a csövek egy bizonyos mértéken túl 5» egymásba csavarodjanak, nehogy a csövek végei a nyúlásuk határán túlmenő igénybevételt szenvedjenek. Ezt azzal érik el, hogy a belsőmenetes csővég homlokfelülete a külsőmenetes csővég megvastagításának 55 fekszik neki. Ismeretes, hogy ezeket a feltételeket azzal elégítik ki, hogy a csövek végeit zömítéssel vastagítják meg, mimellett a megvastagítás helyén a cső falvastagsága a 60 csőfal egyéb részein levő vastagságnak kétszerese és a megvastagított rész hossza a menet hosszának körülbelül kétszerese. A csővégek e megvastagítása azonban tekintélyes többletmunkával jár és nagy költse- 65 gekkel van egybekötve. Ezenkívül a zömíthetőség az anyag szerkezetét befolyásolja, úgyhogy az anyag a megvastagított helyeken már nem rendelkezik azokkal a minőségi tulajdonságokkal, mint a cső 70