127420. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kerékpárokhoz a kerékre tapadt sár eltávolítására
Mégjelent 1941. évi Július hő 15. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LETRAS 127420. szám. XX/c osztály. — S. 18424. alapszám. Berendezés kerékpárokhoz a kerékre tapadt sár eltávolítására. Szabó Ferenc földmíves, Kunmadaras. A bejelentés napja: 1940. évi október hó 7. Sáros talajon a kerékpárral való közlekedés igen nehéz, minthogy a kerekekre tapadt sár egyrészt nagyobb erőkifejtést igényel, másrészt pedig a kerék forgását 5 megakadályozza. Ez okból nagyobb sárban a kerékpározó rendszerint vállán viszi a kerékpárt, ami — pl. kerékpáros katonánál — a felvonulás gyorsaságát hátráltatja és így hadászati szempontból nagy 10 károkat okozhat. Ezen a hátrányon segít a találmány. Ennek lényege az, hogy a kerékpárra, a kerekek járófelülete fölött elhelyezkedő és a kerekeket két oldalról villaszerűén közrefogó egy-egy szabályoz-15 ható bőségű saru van állíthatóan és oldhatóan szerelve, melyeknek alsó széle, a sárnak a kerékről való leválasztása céljából élként van kialakítva. A találmány a csatolt rajzon példaképen 20 felvett kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a kerékpár oldalnézete a felszerelt sarukkal, a 2. ábra a saru és tartókarjának oldal-25 nézete nagyobb léptékben, a 3. ábra pedig a saru és tartókarjának homloknézete, ugyancsak nagyobb léptékben. A rajzon —a— jelöli a kerékpár vázá-30 nak villáit, —b— a kerekeket, —c— pedig a sárhányókat. A sárhányók belső oldalához a —d— tartókar van csavarokkal erősítve, melynek a váz —a— villájához csatlakozó vége kigörbített —f— nyúlvány-35 nyal van ellátva. Ez a nyúlványrész ugyancsak csavarral az —a— villához van kapcsolva. A —d— karnak a —c— sárhányón túlnyúló alsó végén — g— csavarfuratok vannak és ezek egyikén a —h— szárnyas csavarorsó van átvezetve, mely két 40 egymásra fekvő —i, ix — szorítólapot fog össze és kapcsol a —d—• tartókarhoz. E két szorítólap közé, a —d— tartókartól jobbra-balra egy-egy görbe vonalzású —k, kí — karnyúlvány van befogva, melyeknek 45 a szorítólapok közül kinyúló alsó végéhez egy _e ^y — m > m i— sarúág van erősítve; ezeknek alsó —p— széle élként van kialakítva. A két —m, m4 — ágból összetett saru a —b— kerék járófelülete fölött he- 50 lyezkedik el és a kereket kétoldalról villaszerűén közrefogja. A —k, kx — karoknak szabad —n— végei kissé le vannak görbítve, hogy a karok az — i, ij— szorítólapok közül ne csúszhassanak ki és ugyan- 55 ebből a célból az —i, i-,— szorítólapok egyikének szélén befelégörbített —o— perem van kialakítva, mely a karnyúlványok számára kényszervezetéket is alkot. Az —i, ix — szorítólapok a szükségnek 60 megfelelően magasabban, vagy mélyebben erősíthetők meg a —d— tartókar alsó végén, aszerint, hogy a —h— csavart melyik —g— csavarfuraton vezetjük keresztül. Az —m, mt — saru belső bősége sza- 65 bályozható. E szabályozást a görbe vonalzású —k, k1 — karnyúlványoknak a szorítólapok között való csúsztatásával végezzük, mely alkalommal a karok görbe vonalzása folytán a két félsarú egymáshoz 70
