127409. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa felületi megvilágításhoz

rzTäm. 3 egymástól legfeljebb a —b— szélességnek megfelelő távolságban rendezhetők el. A gyakorlatban azt találtuk, hogy ez az érték kb. 0,40 m, azonban ekkor az egységek 5 nyalábjai között még aránylag nagyméretű sötét szakaszok maradnak, amelyek közvetlen megvilágítást nem kapnak, amelyeket tehát olyan fénnyel kell megvilágítani, amely pl. az oldalfalakról verődik vissza. 10 Hy berendezéssel tehát gyakorlatilag lehetetlen a kívánt eredmény elérése. A viszonyok teljesen megváltoznak, ha a mennyezetvilágítás a találmány szerinti lámpának párkányzatban való elhelyezésé-J5 vei történik. Ez minden további nélkül kitűnik a 4. és 5. ábrán látható fényeloszlási görbékből. Megjegyzendő, hogy a 4. ábra szerinti fényeloszlás olyan sík számára érvényes, mely a 6. ábra B—B tengelyén 2o megy át és ez ábra rajzának síkjára merőleges, míg az 5. ábra szerinti fényeloszlás a 6. ábra rajzának síkjára vonatkozik: A 4. ábrán megállapítható, hogy a nyaláb —b'— szélessége lényegesen nagyobb ér-25 tékű, mint a 3. ábra —b— szélességének értéke. Ebből minden további nélkül következik, hogy ez esetben a világítási egységek egymástól jóval nagyobb távolságra helyezhetők el, mint a régebbi rendszer 30 esetében. Ezenkívül az O ponttól (mely pontban képzelendő a fényforrás) távolabb fekvő pontok, pl. a P és Q pontok világítást nagyobb gyertyaerősséggel kapnak, mint az R pont, ami az egyenletes megvi-35 lágílás követelményeinek megfelel (KP

és KQ > KR

). Az 5. ábra szerinti fényeloszlás mulatja továbbá az ilyen világítási rendszer előnyeit. A mennyezet itt az O ponttól legtávolabbi S ponttól a közel az O pont 40 felett levő T pontig állandóan csökkenő gyertyaerősséggel világítjuk meg, úgyhogy az említett követelményeket itt is kielégítjük. A 6., 7. és 8. ábrákra való hivatkozással megjegyezzük még, hogy a 9. lámpát az 45 1 oldalfalon alkalmazott párkányzatban rendezzük el és hogy e lámpát a 6 támasztékon a 10 foglalat hordja. Reflektor felesleges. A lámpán alkalmazott tükör hat itt reflektorként és sajátos alakítása foly-50 tán előidézi a kívánt fényeloszlást, amint azt a következőkben még megmagyarázni fogjuk. Egyrészt a külön reflektor hiánya és másrészt a lámpa sajátos felépítése lehetővé tette a lámpa elrendezését akként, 55 hogy a nyak és ennélfogva a foglalat tengelyvonala az 1 oldalfallal párhuzamos, vagy azzal aránylag kis szöget zár be, ami azt eredményezi, hogy a párkányzat —a— mérete (6. ábra) lényegesen kisebb, mint az 1. ábra szerinti kivitel megfelelő —a'— 60 mérete. A találmány szerinti lámpa felépítését a 9—12. ábrák kapcsán magyarázzuk meg. A tulajdonképeni 1 búratest lényegében tojásalakú és e test C—C tengelye a 12 55 nyak D—D tengelyére merőleges. Az ábrázolt foganatosítási példa esetében aC—G tengely a lényegileg két parabolas részből álló alkotóvonal forgástengetye. A forgástest pólusai gömbalakúan kerekítettek. 70 Mindezt a 10. ábra mutatja. A parabolákat az EF és az FG vonalak alkotják, azokat a körrészeket pedig, amelyek a C—€ ten- * gely körül való forgás alkalmával a gömbcsészéket alkotják, HJ és GJ jelölik. A 75 10. ábrán megjelöltük továbbá a KL és ML tengelyeket, amivel kapcsolatban megjegyezzük, hogy L e metszetben az EF és FG parabolák közös gyújtópontja. A csatlakozási pont az ML vonalon van. 80 A burában ki van feszítve a félköralakú 11 izzótest, mégpedig akként, hogy a 9., 10. és 11. ábra szerinti foganatosítási példa esetében a tükrözés részarányossági meridiánsíkjában fekszik. Az izzótest helyzetét ak- 85 ként választjuk, hogy mértani súlypontja a két parabola L gyújtópontjával egybeesik. E foganatosítási alak esetében továbbá az izzótest N vége a C—C forgástengelyben fekszik. Mint már említettük, a 90 búra részben tükrözött és ezt a tükrözött részt a 9—11. ábrákon a széleken vonalkázás jelzi. A búra és a nyak közötti összekötési helynél levő kis megszakítás kivételével, eltekintve továbbá attól, hogy a 95 tükrözött és a tükrözetlen rész közötti választóvonala forgástengellyel nem esik egybe, azt mondhatjuk, hogy a búra egyik fele tükrözött. Ez a tükrözés a kiküldött fény eloszlását az előbb megadott módon 100 változtatja. E fényeloszlással kapcsolatban a következőket jeg3r

ezhetjük meg: Az izzódrótnak a lámpában való, előbb ismertetett elrendezése és a tükröző hatás io5 következtében az ábrázolt meridiánsíkban két nyaláb létesül. E nyalábok egyike, mely az EF tükörféllel való együttműködés révén jön létre; lényegileg párhuzamos e parabola KL tengelyével, a másik nyaláb no pedig, amelyet az FG tükörfél létesít, párhuzamos az ML tengellyel. A lámpa a