127311. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előzetesen főzött növényszárak, mint pl. csalán- és kenderszárak háncsának fecskendezés útján való leválasztására

Megjelent 1941. évi július hó 1. MAGYAR KIEÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 127311. szám. XIV/a/1. osztály. — E. 5506. alapszám. Berendezés előzetesen főzött növényszárak, mint pl. csalán- és kenderszárak háncsának fecskendezés útján való leválasztására. Elster Julius Georg Johannes gyáros, Adorf I V. (Németország). A bejelentés napja: 1938. évi július hó 19. — Németországi elsőbbsége: 1937. évi november hó 13. A találmány, berendezés főzött növényszárak, mint pl. csalán- és kenderszárak háncsrétegénck fecskendezés útján való leválasztására. A találmány célja a mun-5 kát megrövidíteni és egyszerűsbíteni, a hozamot pedig lehető kedvezővé tenni. Már többféle berendezéssel igyekeztek hosszú szárakról háncsot leválasztani. Eddigelé legjobbnak bizonyult az a javaslat, mely 10 szerint a szárhántógépben két, különböző sebességgel futó, nyúzó-hcvedert alkalmaznak, amelyek egyike textilszövetből, másika pedig fémszövetből készült. Emellett azonban a hozam nem kielégítő. 15 A találmány szerinti berendezéssel főzött növényszárakat dolgozunk fel. Az ilyen előkezelés ismeretes, ismeretes továbbá a főzési folyamatot kisebb vagy nagyobb időközökben követő fecskendezés alkalmazása 20 is. A találmány szerint már most a szárakat hosszirányú fekvő helyzetben fecskendezés közben olyan rostélyon kezeljük, amelynek a továbbítás irányára harántirányú rései vannak és ez alatt mozgó fel-25 fogószerkezet van, a rostélyközökön át a fecskendezés hatására lehulló háncsrostok felfogására. E berendezésbe előzetesen 4—5 órán át nyílt tartányokban vagy akár nyomás 30 alatt is, a kérget elbontó lúgban, pl. nátronlúgban főzött szárakat adagolunk, amihez közömbös anyagú, legelőnyösebben drótrácsos vasszekrényeket használunk, amelyek szélessége az utána következő ke-35 zelőgép szelességének felel meg. A rétegmagasság mintegy 20 cm. Ezek a szekrények egy emelőszerkezetbe kerülnek, mely azokat lassanként a találmány szerinti berendezést tápláló továbbítószerkezet hatáskörébe emeli. A továbbítószerkezet a min- 40 denkori legfelső szárréteget kitolja a szekrényből és egy közbenső továbbítóra viszi, mely a tulajdonképeni háncsleválasztó pályára juttatja. Itt kerülnek a szárak lefecskendezés alá, miközben a fentemlí- 45 tett haránthézagos rostélyon feküsznek. Lefecskendezés közben tehát nem szitahanem rostélyalakú az alátámasztásuk. Ha szitával lennének a szárak alátámasztva, akkor is leválasztanák ugyan a vízsugarak 50 a háncsot, de a szitadrótokba ütközve, visszaverődnének és a lefoszlott háncsot újból a szárakra röpítenék, úgyhogy az kereszteződve ráfonódnék. További hátrány az, hogy a háncsanyag a szitaszemek- 55 be beékelődik. A szárak hosszant feküsznek és ebben a helyzetben kell a fecskendező pályán végig vándorolniuk, ennélfogva a rostélynak kell a szárakat továbbítania. A talál- 60 mány szerint a harántréses rostély több, egymástól kisebb-nagyobb távolságnyira elhelyezett, azonos .értelemben hajtott s ennek folytán a szárakat a bevezetés helyétől kezdve, a fecskendezőszerkezet alatt to- 65 vábbítóhengerből áll. Az összes hengerek forgási sebessége azonos lehet, de jobb, ha a forgási sebesség a továbbítási irányban nő, úgyhogy minél messzebbre haladt a háncstól megszabadult szár, annál in- 70 * Ez a nap az 5930/1939. M. E. sz. rendelet 2. §-a értelmében a volt cseh-szlovák szabadalmi hivatalnál annak idején tetf bejelentés napja.