127282. lajstromszámú szabadalom • Géperejű járművekhez való fékberendezés

Megjelent 1941. évi július hó i. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 127282. szám. XX/a/2. osztály. — D. 5365. alapszám. Géperejű járművekhez való fékberendezés. Daimler-Benz Aktiengesellschaft, Stuttgart. A bejelentés napja: 1940. ávi február hő 23. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi március hó 24. A találmány géperejű járművekhez, különösen nehéz járművekhez való fékberendezés, amelynél az első és a hátsó kerekeket egymástól elkülönített íéknendsze-5 rek közös működtető tag útján fékezik. Ilyen fékberendezéseknek az az előnye, hogy az egyik fékrendszer meghibásodásakor a másik fékrendszer a közös működtetőtag működtetésekor hatásos marad. 10 Az eddig ismert fékberendezéseknél, amelyeknél valamennyi kerék fékjeit folyadék vagy légnemű közeg segélyével működtetik, szokásos volt, hogy vagy valamennyi kereket a vezető által közvetlenül nyomás 15 alá helyezett folyadékoszloppal, vagy pedig segéderővel vezérelték, amelyek a fékeket működésbe helyezték. Az ilyen fékberendezések azonban a biztos és hatásos fékezéshez fűzött szigorú követelmények-20 nek nem feleltek meg, vagy pedig azokhoz körülményes, nehéz és drága szerkezebekre volt szükség. Ezzel szemben a találmány abban van, hogy a kevésbbé terhelt elülső kerekek fé-25 keit segéderő alkalmazása nélkül, közvetlenül a működtetőtaggal nyomás alá helyezett folyadékoszloppal, a nagyobb mértékben terhelt hátsó kerekek fékeit viszont a működtetőtaggal vezérelt segéderő alkal-30 mázasával, például nyomóléggel vagy nyomófolyadékkal helyezzük működésbe. Ismeretes olyan fékrendszer, amelynél a közös lábpedál egyrészt a hátsó kerekek mechanikusan működtetett fékrendszerére, 35 másrészt az elülső kerekek hidraulikus segéderővel működtetett fékrendszerére hat. Ezzel szemben a találmány abból indul ki, hogy a közvetlen működtetés nehéz "járműveknél nem elegendő, ha mind a nég}' kereket fékezni kell és hog}' ezért eél- 40 szerű és a vezető erejének helyes kihasználása szempontjából szükséges, hogy a nagyobb mértékben terhelt kerekeket segéderő útján fékezzük. Azáltal, hogy a vezetőnek csak a kisebb mértékben terhelt 45 kerekeket kell lefékeznie, kifáradási jelenségeket lényegesen jobban megakadályozhatunk, mint olyan esetben, amikor a nagyobb mértékben terhelt hátsó kerekeket a vezetőnek közvetlenül kell lefékeznie. 50 Azáltal, hogy a fékezéshez mechanikus rudazat helyett folyadékoszlopot alkalmazunk, a fékberendezés szerkezetileg egyszerűbben képezhető ki, mert a mechanikus rudazathoz nem szükségesek közbenső 55 emelők és ágyazások, és a folyadékvezetékeket ott rendezhetjük el, ahol azok a legkisebb helyet foglalják el és sérülésekkel szemben a legbiztosabban vannak védve. Ezenkívül az ilyen folyadékfékek kopásnak 60 nincsenek kitéve, úgy hogy a folyadékfék rudazatában minden játék kiküszöbölhető. Ennek következtében az esetenkénti fékezőerök az elülső és a hátsó kerekeken pontosabban és megbízhatóbban hozhatók 65 egymással összhangba, mint az lehetséges volna akkor, ha az egyik kerékpárhoz mechanikus féket alkalmaznánk. Ezenkívül a vezető útján közvetlenül nyomás alá helyezett folyadékoszlop az 70