127262. lajstromszámú szabadalom • Átállítószerkezet önműködő vasúti légnyomású fékek vezérlőszelepeihez

s 127 2 (i 2. liervonatba való besorozása esetére a fékezés lassú menetére, vagy személyvonattal való menet esetére a fékezés gyors ütemére állíthatók be. Ilyen kombinált ve-5 zérlőszelepeknél nincs azonban a kocsi terhelési fokának megfelelő szabályozás. A vasúti közlekedés további fejlődése, különösen a gépjárművek versenye új követelménnyel lép fel és pedig azzal, hogy a 10 vezéiiőszelepnek olyan berendezésűnek kell lennie, hogy a nehéz teherrel megrakott kocsi szükség szerint rövid vagy normális, úgynevezett gyorsteliervonatokba sorozható legyen, hogy ugyanazon kocsi normals lis, azaz hosszú tehervonattal járhasson és mindig teljes mértékben fékezve legyen, akár teljesen, részben terhelt a kocsi, akár üres. Ennek az új követelménynek az ismert 20 vezérlőszelepek egyike sem felel meg, mert az ismert kombinált vezérlőszelep sem szabályozza a fékezés erősségét a kocsi terhelésének megfelelően. A találmány tárgya azonban olyan ve-25 zérlőszelep, mely az említett új követelménynek megfelel és a találmány értelmében a fékezés erősségének a terhelésnek megfelelő állandó önműködő szabályozása mellett személyvonalokhoz (esel-30 leg gyorslehervonatokhoz) állítható be és pedig úgy, hogy a fékezésnek és oldásának tartamai megfelelően rövidek és szabályozás nélküliek, vagy pedig a vezérlőszelepet normálisan úgy, mint valamely 35 tehervonathoz, azaz a fékezés és oldás tartamának a kocsi terhelési fokának megfelelő önműködő szabályozásával állítjuk be. :

• '• A találmány szerinti ilyen vezérlőszelep 40 különös előnye, hogy annak még személyvonalokhoz való alkalmazása esetén is a fékezés erősségét a kocsi terhelésének megfelelően szabályozzuk, ami eddig nem volt lehetséges. 45 A rajz a találmány szerinti vezérlőszelepek számos lehetséges megoldásának egyikét szemlélteti. Az 1. ábra ismert egykamrás légnyomású szelepet, úgynevezett vezérlőkamrával és 50 a fékezés erősségének a terhelésnek megfelelő önműködő szabályozására való mérlegkarral együtt szemléltet. A 2. és 3. ábrák a vezérlőszelephez tartozó bebocsátószelep alsó részének két 55 helyzetét és pedig mindkettőt hosszú vonatokhoz, illetőleg a fékezés menetének hosszú tartamaihoz szemléltetik, amikor is a fékezés erősségét magáit a kocsi terhelési fokának megfelelően szabályozzuk. A 4. és 5. ábrák a vezérlőszelephez tar- 60 tozó bebocsátószelep alsó részének két helyzetét és pedig mindkettőt rövid vonatokkal való menethez szemléltelik, azaz a 'fékezés erősségét a kocsi terhelési fokának megfelelően önműködően szabá- 65 lyozzuk, amikor is azonban a fékezés menetének tartamai megfelelően rövidek (a levegőt nem fojtjuk). Az 1. ábrában szemléitelelt, már a találmány szerint járulékosan kialakított vezér- 70 lőszelepet főképen az '(1) vezérlődugattyú alkolja, melyei harántfal választ el a vezérlőkamrától (az úgynevezett állandó nyomású kamrától). A (4) tér, melyben az ^1) vezérlődugattyú van, a vonat csoveze- 75 tekével függ össze. Az (1) vezérlődugattyúban (5) megszakítódugattyú és (6) fojtódugaltyú van ágyazva. A (6) fojtódugatlyú és így az (1) vezérlődugattyú is a (7) be- és kibocsátó- 80 szelep mozgását vezérlik, mely szelep helytálló (8) fészkénél a fékhengerrel öszszefüggő (9) csatornába levegőt ereszt be, míg a mozgó (10) fészeknél a (11) kibocsálódugattyú helyzetének süllyesztése- 85 kor a levegőt a fékhengerből a külső szabad levegőbe engedi ki. A (6) fojtódugattyú a (12) mérlegkarhoz támaszkodik, melynek másik végére lefékezéskor a (13) ellendugaltyú hal, mely- 90 nek (14) tere a fékhengerrel függ össze. A (15) fogantyú pecket hordoz, mely (17) csavarhoronyba kapaszkodik és így a (15) fogantyú elforgatásakor a (16) vonórudat és a (12) mérlegkarra helyezeti (18) lo- 95 vast attól függetlenül tolja el, hogy a (12) mérlegkar az adott pillanatban mely helyzetét foglalja el. A (18) lovast a (12) mérlcgkaron pecek biztosítja, amikor is a mérlegkarnak e 100 pecek számára (20) hosszanti hornya van a lovasnak a mérlegkar mentén való eltolhatására. Hasonló vezérlőszelepet tudvalevőleg úgy helyeznek működésbe, hogy a gépvezető 105 a vonat csővezetékével összefüggő térben a nyomást csökkenti és miután a vezérlőkamra (3) terében a nyomás az eredeti marad, így az (1) vezérlődugattyú mindkét oldalán nj^omáskülönbség keltekezik, mely 110 az (1) vezéri ődugattyút és összes tartozékait úgy emeli fel, hogy a bebocsátószelep fészke fölé emelkedik és a fékhengerbe levegőt bocsát be. Mihelyt azonban a fék-