126961. lajstromszámú szabadalom • Optikai hangolásjelzőcső rádiókészülékekhez és eljárás annak előállítására

2 126061. elektronáramlás és így a világítás meg­szűnését. Megfigyeltük, pl., hogy ha a szóbanforgó elektródát kevés mangánt tartalmazó stronciumkarbonáttal von-5 juk be és a cső fémalkatrészeit szi­vattyúzás közben nagyfrekvenciás he­vítéssel a vákuumcsőveknél egyébként szokásos módon és hőmérsékleten ki­gázosíljuk, az elektródán mangánnal 10 aktivált stronciumoxidbevonat képző­dik, mely az elektronbombázás hatá­sára élénk sárgászöld fényben világít, de 160—250 Volt körüli feszültségre töltődvén fel, gyakorlalilag használha-15 talián csövet eredményez. Így tehát az egyébként kedvező tulajdonságú akti­vált, alkáli- és földalkálifémvegyülelek alkolla bevonatok szigetelő voltuk min 11 a gyakorlatban az ilyen csövek 2o világító eleklródabevontitaiként nem használhatók. AzL talál luk, hogy e há Irányokat el­kerülhetjük és jól hőálló, káros fel­töltődési jelenségektől mentes fluoresz-25 káló elektródája csövei kaphatunk, ha a világító elektródán földalkálifémek vagy földfémek aktivált oxidját tartal­mazó olyan bevonatokat alkalmazunk, melyek eleklronbombázáskor az egy-30 ségnél nagyobb szekundéremissziós té­nyezővel szekundéremissziól adnak, már csekély elektronsebességek esetén is. Ha ugyanis ilyen bevonatot alkal­mazunk és a csőben van egy olyan 35 elektróda, melynek feszültsége pozití­vabba mint tíz elektronok által ért szi­get élőbevonat c\ és így ez az elektróda a szigelclőbevonal álial kibocsátott sze­kundéreleklrónokat Felveszi, akkor a 40 szigetelőréteg nem töltődhet fel magas negatív feszültségre, sőt nagy szekun­déremisszió esetén pozilívvá válik. Kí­sérleteink során kitűnt, hogy jó csö­veket kapunk, ha a fluoreszkáló be-45 vonat szekundéremissziós tényezője az egységnél nagyobbá 90 Voll altitii fe­szültség mellett válik és hogy a sze­kund érel ek tró n ok fel fogására gy a kr an nem is kell a csőben külön elektródát 50 alkalmazni, mert e célra, pl. az eltérílő­vagy gyorsílóelekfróda vagy pedig a ka­tód a mellső végénél arra merőlegesen elhelyezett kis köralakú pajzs, mely kifelé a katóda izzása által adott za-55 váró fényt árnyékolja le és melyet ez­ért amúgy is szokás a csőben alkal­mazni, jól használható. Azt találtuk továbbá, hogy az akti­vált földalkálifémoxidok, pl. mangán­nal aktivált stronciumoxid alkotta be- 60 vonatok szekundéremissziós tényezőjét igen egyszerűen növelhetjük meg a kí­vánt mértékben azzal, ha az elektró­dán levő anyagot a csőben annak szi­vattyúzása közben elég hosszú ideig 65 olyan magas hőmérsékletre hevítjük, mely a csövek fémalkatrészeinek szo­kásos kigázosílási hőmérsékletét lénye­gesen túlhaladja, azaz legalább 850 C°-náI, célszerűen azonban 1000 C°-nal 70 is magasabb, pl. 1100—1300 C°. A leg­jobb eredményekel akkor érjük el, ha ezt az izzítást már jól evakuáll, gya­korlatilag gázmen les térben végezzük, tehát olyan időpontban, midőn a cső 75 fémalkalrészei már ki vannak gázosíl­va és a cső izzőkalódá jának eredeti bevonatát képező karbonátok szénsav­tartalmukat (oxiddá alakulásukkori már leadták és azt a szivattyú már 80 szintén leszívta. A találmány szerinti cső előállítása például a kövelkezőképen történik: A cső kúppaláslalakú fémlemezből, pl. nikkel- vagy molibdénlemezből, ké- 85 szült elektródáját belső falfelületén •egyenletesen kb. 0,1 <>/o mangánt tar­talmazó stronciumkarbonálrél éggel vonjuk be, melynek felvitele az ismert módon történhet. Az így Levont elek- 90 Irodával és a szükséges többi elektró­dával és tartozékaikkal felszerelt áll­ványt a csőbe beforrasztva, a csövei a szivattyúra helyezzük és evakuáljuk. Az eközben történő kigázosílás célja- 95 ból használl nagyfrekvenciás hevílő­lekercsekel ügy helyezzük el, hogy se­gítségükkel előbb a cső egyéb fémal­kalrészeit izzítjuk és e közben vagy után a cső oxidkalódájál készítjük el 100 karbonátbevonatának hevítése útján, mikor is a fémalkatrészek és katóda. állal leadott gázokat a szivattyú le­szívja. Ennek bekövetkezte ultin, mi­kor a cső gyakorlalilag már gázmen- 105 les. izzítjuk fel nagyfrekvenciás heví­téssel a stronciumkarbonáttal bevont elektródát, pl. 1100 C°-ra, mely hő­mérsékleten kb. egy percig tartjuk. Az elektródán így kapott, mangánnal ak- 110 tivált stronciumoxid alkolla fluoresz­káló réteg szekundéremissziós ténye­zője az egységet már kb. 25—30 Volt­nál eléri. így lehal e bevonat még a

Next

/
Oldalképek
Tartalom