126809. lajstromszámú szabadalom • Ármkörelrendezés erősítőcsöves készülékekhez a szelektivitás növelésére és önműködő változtatására
126809. 3 leklivilásnövelő hatása megszűnik és az egész készülék eredő szelektivitása fokozatosan csökken. A —T— cső meredeksége a vett állomás •egyenirányítóit vivőhullámával vagyis a hangerőt önműködően szabályozó feszültséggel változtatható, mikoris a vett állomás erősségének növekedésével a szelektivitás csökken. A —T— cső meredeksége a vett állomás hullámhosszával szomszédos hullámhosszúságú két zavaró állomás egyenirányítóit vivőhullámaival is önmagában ismeretes módon oly értelemben 15 változtatható, hogy a zavaró állomás erősségének növekedésével a szelektivitás növekedik. Ez utóbbi esetben a —T— csövet az önműködő hangerőszabályozáshoz nem használjuk. A 2. ábra szerinti áramkörelrendezésnél azokat az alkatelemeket, amelyek az 1. ábrában ábrázolt elrendezés alkatelemeivel azonosak, azonos betűkkel jelöltük meg. Az —L,— önindukcióból és a—C2 - -kapacitásból álló —II— rezgőkör az - í— rezgőkörrel, a —T— cső anődáramkörébe iktatott —III— rezgőkör a —I)— diódát vezérlő —IV— rezgőkörrel áll csatolásban. Ezeket a rezgőköröket a közbenső frekvenciára hangoltuk. A —C5— kondenzátor a —T— cső árnyékoló rácsának reteszelő kondenzátora és a —C(j— kondenzátor a —P— feszültségosztót hidalja át. A rajz egyszerűsítése végett az esetleg szükséges szűrőláncokat nem ábrázoltuk. A —p— feszültségosztó elállítható érintkezőjétől kisfrekvenciájú egyenirányítóit rezgések vezethetők el. Az —A— ponttól az —R]— szűrő ellenálláson át ismeretes módon egyenáramú szabályozó feszültséget vezetünk a —T— cső vezérlő rácsához. Ily módon a . —T— cső meredeksége a vett vivőhullám erősségének növekedésével csökken, ami a —T— cső erősítésének csökkenését és az —L1? C]— rezgőkör révén a készülék szelektivitásának csökkenéséi is eredményezi. A berendezés legkedvezőbb működésének elérése végett előnyös, ha figyelemmel vagyunk a következőkben ismer letett szempontokra. A —II— rezgőkör impedanciája ne legyen nagyobb a —-T— cső vezérlőrácsa és katódja közt fennálló kapacitás impedanciájánál. Ezzel úgyis biztosítható, hogy a negatív visszacsatolás hatása a rezonanciagörbe két oldalán részarányos, ami az —-L2— önindukció ériékének csökkentése mellett a •—C2 — kapacitás értékének kellő növelésével vagy a —II-— rezgőkör megfelelő leágazásának a —T— cső vezérlő rácsához való vezetésével érhető el. A készülék érzékenysége akkor bizonyos mértékben csökken. Az érzékenység e csökkenése azonban jelentéktelen, amint azt a következőkben kimutatjuk. Általában ugyanis minden járulékos szelektívkör '"beiktatása legalább 6 decibel érzékenység-csökkenést okoz. Ezzel szemben a —II— rezgőkör impedanciájának kellő csökkentése az érzékenység következő csökkenését okozza: Közbenső frekvencia 130 KC 450 KC Rácskatód kapacitív impedancia (5.5 micromicrofarad esetén) 225.000 65.000 Átlagos kör impedancia 600.000 300.000 Csökkentett kör impedancia 200.000 60.000 Erősítés csökkenés drb drb Ezekhez az értékekhez még az erősítésnek mintegy 2—3 db.-lel való csök-50 kenése járul, amit a rezonancia-frekvenciánál maga a negatív visszacsatolás okoz. Az összérzékenység csökkenése tehát 7—10 decibel, szemben a minimális 6 decibel érzékenységcsökkénés-55 sei, mely különbség nem számotlevő. Az — L3— fojtótekercs önindukciójának nagyságrendje előnyösen egyenlő az —Lj— tekercs önindukciójának nagyságrendjével. Az állandó kapacitású —Ck— kondenzátor értékének kellő megválasztásával a szelektivitásgörbe kisebb részaránytalanságai kiegyenlíthetők. Ez a kapacitásérték nem kényes és változ- 110 tathatósága azonos szerkezetű készülékeknél nem szükséges. Az —L,--- lekeres önindukciójának
