126597. lajstromszámú szabadalom • Katódasugárcső
12659 7. 5 szélességével vagy egyenlő vagy- annál nagyobb. Amint fent jeleztük, az elektrosztatikus /mezőnek hirtelen alávetett elektronok pil-5 lanatnyi harántirányú sebessége nullától E 2 Tj-g változik. Azt találtuk, hogy ha az elektronok az elektrosztatikus mezőből abban a pillanatban lépnek ki, amikor a pil-10 lanatnyi harántirányú sebességük nulla, ,akkor az elektronok harántirányú sebessége nem növekedett azon értéken túl, amellyel az elektronok a mezőben való belépéskor már rendelkeztek. Ennélfogva 15 a találmány további tanítása értelmében az elektronokat akkor kell az elektrosztatikus mezőbe való belépésre és annak elhagyására késztetni, amikor azok pillanatnyi harántirányú sebessége nulla, elha-20 nyagolva azt a kezdeti harántirányú sebességet, amelyet azok kiindulási pontjuknál kapnak. Ig\T a bemeneti és kimeneti mezők az elektronok mozgásának cikloidális fázisához képest úgy helyezkednek el, hogy az 25 elektronoknak az elektrosztatikus mezőből való kilépésükkor nincs számbajövö harántirányú sebességük és ez a feltétel egyaránt érvényes lehel a sugár minden helyzetére nézve, amelyben az az elektroszta-30 tikus mezőt elhagyja. A 4a. és 4b. ábrák a találmány e második tanításának megfelelően szerkesztett kitérítőrendszer keresztmetszetét ós mezőeloszlását mutatják, ahol a —16, 17— le-35 mezek az 1. és 3a. ábrákon bemutatott lemezekhez hasonlók lehetnek. A 3a. ábra szerinti —16, 17— lemezeket elválasztó térben két —21, 22— és —23, 24— lemezpárt alkalmazunk, amelyeknek lemezeit a 40 •—16, 17— kitérítőlemezek átlagos feszültségen tartjuk, amely iitóbbi előnyösen a földfeszültség vagy pedig ugyanaz a feszültség, amelyet az 1. ábrán látható —6— anódára és —8— gyüjtőelektródára viszünk 45 fel. A —21, 22 — és —23, 24— lemézparok a —16, 17— lemezekkel teleszkopikus kapcsolatban vannak és azokat a csőtengely mentén előre meghatározott —a— távolság, a tengelyre merőleges irányban 50 pedig —"b— távolság választja el egymástól, amint a rajz mutatja. Továbbá a —21— és —23—, valamint a —22— és —24— lemezek előnyösen egy síkban fekszenek. Minthogy a találmány további ta-55 nítása értelmében kívánatos, hogy a sugár elektronjait a —16, 17— lemezek elektrosztatikus mezőjének akkor vessük alá, amikor az elektronok pillanatnyi harántirányú sebessége nulla és hogy az elektronokat ebből a kitérítőmezőből hasonló körűimé- 60 nyék közölt, azaz nulla értékű pillanatnyi harántirányú sebesség mellett távolítsuk el, az —a— távolságnak a tengely mentén egész számú cikloiszt kell magában foglalnia. Ha ezt a feltételt teljesítjük, akkor 65 az elektronokat arra késztethetjük, hogy azok az elektrosztatikus kitérítőmezőbe akkor lépjenek be és azt akkor hagyják el, amikor a harántirányú sebességük nulla, mégpedig olymódon, hogy a katótíára a 70 —7— telep segítségével felvitt feszültséget szabályozzuk. A —21, 22— és —28, 24— lemezeknek a csőtengelyre merőleges —b— távolsága meghatározza azokat az ú. n. rojtozó (fringing) mezőket, amelyek 75 az E és F pontok közelében állnak fenn és amelyek a —21, 22— és —23, 24— lemezek között is kissé kiterjednek. A —b— távolságot tehát a lehető legkisebbre választjuk és azt találtuk, hogy ez a távolság 80 előnyösen nem nagyobb, mint a cikloiszok vagy spirálisok hosszának 1/10-e. Ha ezeket a feltételeket teljesítjük, akkor a sugár elektronjai a —16, 17— lemezek keltette elektrosztatikus mezőbe olyan ponton lép- 85 nek be, ahol ez a mező maximális, amint a 4b. ábra E pontja mutatja. Hasonlóképen, az elektronok a —16, 17— lemezek között keltett elektrosztatikus mezőt hirtelen hagyják el, amint a 4b. ábra F pont- 90 jánál látható. A fentiekből világos, hogy a 4. ábrán látható elektrosztatikus kitéritőlemez-szerkezet, ha azt tengelyirányú mágneses mezővel kombináltan alkalmazzuk, az elek- 95 tronsugárnak nem ad olyan harántirányú sebességet, amelyet a sugár a —16, 17— lemezek közötti elektrosztatikus mezőből való kilépés után megtart. Ennek következtében az elektronsugár a —2— mozaikelek- 100 tróda felé olyan csavarvonalalakú pálya mentén halad előre, amelynek amplitúdója csak attól a kezdeti harántirányú sebességtől függ, amelyet a sugár elektronjai kiindulási forrásuknál felvettek. Azt ta- 105 láltuk, hogy igen nehéz, sőt adott esetben lehetetlen olyan emissziós felület vagy elektronforrás létesítése, amelyből az őszszes elektronok tengelyirányban lépnek ki. Ennek következtében a tengelyirányú mág- no neses mező hatása alá kerülő elektronsugár csavarvonalalakú pályákat követ, minthogy azonban az emisszió harántirányú sebessége igen kicsi, az elektronok csavar-