126560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymértékben polimerizált testek előállítására
2 126560. aminokarbonsavakkal való kevert kondenzálásával vagy polimerizálásával keletkeznek, amelyek az —NH— és —CO— csoportok között legfeljebb 4 szénatomot és 5 egy molekulájukban aromás gyököt tartalmaznak. A aminokarbonsavakat, mint ilyeneket, vagy kondenzálásra képes származékaik, mint anhidridek, savkloridok, laktámok, észterek alakjában használhat-10 juk. Olyan aminokarbonsavakként, amelyek aromás gyököt tartalmaznak, oly testek jönnek számba, mint fcnil- vagy nallilalanin, fenilaminoecelsav, vagy a tirozin. Az aromás gyök közvetlenül -NH—«' és 15 —CO— csoportok között lehet behelyezve, mint például a ií-aminobenzoesavban és hasonlóan felépített aromás aminokarbonsavakban. Az összetevők közötti molviszonyl mesz-20 sziemenően változtathatjuk, azonban célszerűen a hosszabb láncú aminokarbonsavnak, vagyis annak a javára toljuk el, amely nem tartalmazza az aromás gyököt. Az ilyen aminokarbonsavak példájakénI 25 az ra-aminokapronsaval és annak azonos hatású származékait, mint az anhidridel, a laktámol, a savamidet, a savhalogenidekel és észtereket adjuk meg. E két különböző fajta amonikarbonsav 30 egyesítése különböző módon foganatosítható. Az összetevők összeömlesztlielők. E melleit közömbös, az egyik összetevőre, vagy mindkét összetevőre nem oldószerként ható anyagokat, példánl 40-80 C° 35 olvadáspontú parafinekel adagolhatunk, hogy a reakciós meleget elvezessük vagy a víz leválását megkönnyítsük. Kijárhatunk úgy is, hogy az oldószert úgy választjuk meg, hogy az a végtermék higíló-40 szere, mini például anilin a melegben és ezt adott esetben csakj e reakció vége felé adagoljuk. A reakciós összetevőket azonban semleges oldószerben, például mindennemű fenolban is engedhetjük egymással 45 reagálni és azok természete és a reakciós termék tulajdonságai szerint azt az adagolandó anyagot választjuk, amelyben a nagymértékben polimerizált végtermék oldható vagy nem oldható. 50 A reakciós hőmérséklet célszerűen 175 és 250 C° között van. A 175 C° hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleteken egyes esetekben már szintén nagymértékben polimerizált testek képződése követke-55 zik be. Ez azonban igen lassan folyik le és nem vezet jobb mechanikus tulajdonságú termékekhez. A nagymértékben polimerizált végtermékek minősége szempontjából a kiindulási anyagok abszolút tisztasága és oxigénnek a reakciónál való gon- 50 dos kizárása a döntő. Ezért semleges gázatmoszférában például —CH2, N 2 stb.— atmoszférában dolgozunk és a 150 C° fölötti hőmérsékleteken való további feldolgozásnál is gondoskodunk az oxigén távol- 55 tartásáról. A legtöbb esetben elegendő, ha a reakciót normális légkörnyomáson végezzük. Ha a reakciós résztvevők valamelyikének szublimálásra nagy hajlandósága van, úgy azt túlnyomás alkalmazásával le- 70 küzdhetjük, amely olyan esetekben is beválik, amelyekben a reakciós résztvevők egyesítése tiszta, víz leválasztása nélkül végbemenő polimerizálásl alkot. Ha azonban az egyesülés víz leválasztása közben 75 megy végbe, akkor a reakciós egyen súly ok kedvezőtlen beállítását célszerűen túlnyomás alkalmazásával kerüljük el, vagy épben bizonyos depresszió mellett dolgozunk. Az ilyen esetekben, mint már említettük, go semleges oldőhatású vagy nem oldóhatású szer alkalmazása kedvező, amely a vízgőz részleges nyomásának csökkentésével a víz eltávolítását elősegíti. A reakciós összetevők szerkezeti felépí- 85 lése .szerint sok esetben célszerűnek bizonyul, ha a polimerizálásl, illetőleg kondenzálást katalitos anyag adagolásával gyorsítjuk. Mint a reakciót elősegítő anyagok, adott esetben vízzel együtt, célszerűen hid- 90 roxil- vagy szulfhidrilvegyületek, savak, bázisok vagy sók jönnek tekintetbe, illetőleg olyan anyagok vagy anyagkeverékek, amelyek ilyen vegyületeket alkotnak. A reakció meggyorsítása már akkor bekövetkezik, ha 95 víz, hidroxilvegyülelek vagy merkaplánok csekély mennyiségei vannak jelen. Mivel ezek az anyagok részben szlöhiometrikusan, részben meghatározóit egyensúly beálltáig reagálnak, úgy mennyiségüket a 100 legtöbb esetben pontos összhangba kell hozni, hogy jól reprodukálható eredményeket kapjunk. Ez különösen nagy molekulasúlyú alkoholokra és merkaptánokra vonatkozik. Kis molekulasúlyú anyagoknál 105 a hevítés folyamán, különösen az utolsó fázisban inkább kiegyenlítődés követkézhetik be. Különös esetekben, mint például fenolok alkalmazásakor tekintélyes fölösleg is alkalmazható. Szabad savak helyett no azonos hatású származékokat is alkalmazhatunk, amennyiben azok. mozgékony hidrogén acilezésére képesek, különösen savhalogenideket, például savkloridokat, to-
