126485. lajstromszámú szabadalom • Váltakozóáramú kapcsolóberendezés, különösen áramirányító

126485. 5 vezeti az érintkezőkön képződött veszteségmeleget. A mozgatható érintkező aramhozzávezetéseként mozgatható áramszalagokat, különösen nagy áramerősség 5 esetén pedig fémmembránokat alkalmazhatunk. Ha mozgatható áramvezetékek alkalmazása p. o. takarékossági szempontból nem kívánatos, akkor a helytálló érintkezőket két egymástól szigetelt részre oszt-10 juk, amelyekhez az ár amhozzá vezetések csatlakoznak és a mozgatható érintkezőt csak mint a helytálló érintkezők közöttfr hidat használjuk. Ily módon egyben elérjük azt, hogy a megszakítószakasz meg 15 van osztva és változatlan lökethossz mellett a megszakítás hossza kétszeres. Minden egyes kapcsolási helynek több, sorbakapcsolt megszakítószakaszra való megosztásával a megengedhető üzemi feszültséget 20 megsokszorozhatjuk. Ha a megszakítási helyekkel ellenállásokat kapcsolunk párhuzamosan, akkor az összfeszültség azegyes részszakaszokra ennek arányában oszlik meg. 25 A találmány értelmében a helytálló érintkező kiiktatható érintkezőként is kiképezhető, úgyhogy a mozgatható érintkező lökethosszán kívülálló helyzetbe is hozható. Ilymódon a leirt kapcsolóberen-30 dezés hosszabb időre is megszakítható. Szabadalmi igénypontok: IIA 121,105. számú törzsszabadalom 2—20. és 24—34. igénypontjaiban védett erősáramú kapcsolóberendezés, különösen 35 áramirányító kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy az áram görbéjét és a nyitásnál keletkező feszültséget befolyásoló segédberendezések (idegen feszültséget gerjesztő eszközök, kapcsoló-fojtócsévék, 40 a megszakítószakasszal párhuzamosan kapcsolt áramutak) akként vannak kiképezve és úgy vannak méretezve, hogy az áramnak a O-ponti átmenet körzetében, az érintkezők (84, 85) nyitásához 45 szükséges időtartam alatt a kapcsolásnál egyébként fellépő szikra vagy ívfény keletkezéséhez szükséges értéken alul fekvő értéke van. 2. Az 1. igénypontban védett kapcsolóbe-50 rendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a kapcsoló fojtócséve (83) vasmagja (94) a szikra vagy fényív keletkezéséhez szükséges áramérték alatti áramerősségnél telített. 55 3. Az 1. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a megszakítás szakaszával (84, 85) párhuzamosan kapcsolt áramút ellenállásának nagysága a telítetlen állapotú kapcsoló fojtócséve (83) ellenállásának 60 törtrésze. 4. Az 1. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, melyet az érintkezési helyek kölcsönös helyzetét az érintkezés ideje alatt változatlanul fenn- 65 tartó érintkezők jellemeznek. 5. A 4. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, amelyet nyitáskor egymásról felemelkedő és záráskor nyomás alatt álló érintkezők (84, 85) jel- 70 lemeznek. 6. Az 1. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, különösen áramirányítókhoz való, szakaszosan mozgatott érintkezőkkel ellátott kapcsolóberen- 75 dezés, melyre jellemző, hogy az érintkezés folyamán nyomás alatt álló érintkezőkkel (84, 85) felszerelt érintkezőkészülék (84—-89) robbanómotorok hengereiben • alkalmazott, vezérelt , szelepek 80 módjára van kiképezve. 7. A 6. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, melyet a mozgó érintkezőt (85) vezérlő bütykös vagy excenter tengely (86) jellemez. 85 8. A 7. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, melyet a bütykös vagy excenter tengelyre (86) kifejtett mechanikai erőket ugyanazon a helyen kiegyensúlyozó, ellentett irányú 90 erők jellemeznek. R A 8. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja páros számú pólusokkal, melyre jellemző, hogy két-két pólus a tengely (86) ugyanazon helyén, 95 egymással szemben 180°-kai eltoltan van elrendezve. 10. Az 5. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy az érintkezők (84, 85) érint- 100 kezesi felületei forgásfelületek. 11. A 10. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, amelyet közös tengely körül egymással szemben elforgó érintkezők (84, 85) jellemeznek. 105 12. A 4. igénypontban védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy az érintkezők (84, 85) közül legalább is az érintkezés helyén (227, 228), az egyik lágyabb, a másik kémé- 110 nyebb fémből van és azokat a lágyabb fém deformálásához elegendő nagyságú nyomás szorítja egymáshoz.