126426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fénymásolatok előállítására

126 426. 3 Az ezzel az oldattal kezelt papírt mint­egy 70 C°-on megszárítjuk. Minta alatt való megvilágítás után a papírt akként hívjuk elő, hogy mintegy 140 O-ra, 5 íűt°ött forgó hengerrel hozzuk érint­kezésbe. Tiszta fehér alapon sötét ibo­lyás kék vonalú másolatot kapunk. A fentemlített diazoszulfonát helyett egyéb l-dialkilamino-3-aIkoxi-4-amino­io benzolokból, pl. az l-dimetilamino-3-metoxi-4-aminobenzolból kapott diazo­szulfonátokat is használhatjuk. 2. példa. Az l-dietilamino-4-amino-3-metoxi-15 benzolból kapott diazoszulfonát 1,1 g­nyi mennyiségét, 1 g 3-metil-5-pirazo­lont, 0,7 g tiokarbamidot, 0,7 g tio­zinamint és 1 g bórsavat 50 cm3 víz­ben oldunk. Ezzel az anyaggal az 1. 20 példa szerinti eljárás szerint mély vö­rös vonalú másolatot kapunk. Ha a 3-metil-5-pirazolon helyett az acetecetsavanilidot alkalmazzuk, megfe­lelő módon sárga vonalú másolatot 25 kapunk. 3. példa. Az l-dietilamino-3-etoxi-4-diazoben­zolból kapott N-szulfonát 1,5 g-nyi mennyiségét, 1 g floroglucint, 1,5 g 30 tiokarbamidot, valamint 1 g bórsavat 50 cm3 vízben oldunk. Ezzel az oldat­tal oly papírt teszünk érzékennyé, melynek egyik oldalát előzőleg 10°/o^os cinkacetátoldattal kentük be. A papírt 35 mintegy 50—60 C°-on szárítjuk és min­ta alatt megvilágítjuk. Ezt követően mintegy 140—150 C° meleg levegőáram­mal előhívjuk. Tiszta fehér alapú és mély kékvonalú pozitív másolatot ka-40 punk. Az említett diazoszulfonát helyett az l-monoetilamino-2-metil-4-aminoben­zolból kapott diazoszulfonátot is hasz­nálhatjuk. 45 4. példa. Az l-dietilamino-4-aminobenzolból kapott diazoszulfonát 1 g-nyi mennyi­ségének, 1 g floroglucinnak, 1;5 g tio­karbamidnak és 1 cm3 50'0/ 0 -os ecet-50 savnak 50 cm3 vízben való oldatát a 3. példa szerint cinkacetáttai előkezelt papírra kenjük. Megvilágítás után a papírt túlhevített, mintegy 150 C°-os vízgőzzel való kezeléssel előhívjuk. Fe-55 hér alapon mély barna vonalú pozitív másolatot kapunk, 5. példa. Az l-(N-etil-N-benzilamino)-4-amino­benzolból kapott diazoszulfonát 1,5 g­nyi mennyiségét, 1 g floroglucint, 1,5 60 g tiokarbamidot, és 1 g bórsavat 50 cm3 vízben oldunk. Az oldatot oly pa­pírra kenjük, melyet előzőleg 0,5% réz­nitrátot tartalmazó 5o/o-os cinkformiát­oldattal kezeltünk. Az ekként előállított 65 fényérzékeny papírt minta alatt megvi­lágítjuk és azután a 3. példa szerint elő­hívjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás pozitív fénymásolatok előál- 70 lítására, nem kapcsoló diazotermé­kek alkalmazásával, melyre jellem­ző, hogy diazoszulfonátot és azo­komponenst tartalmazó oly fényér­zékeny anyagot, amely megvilágítás- 75 kor festéket nem képez, minta alatt megvilágítunk, majd hevítéssel, elő­nyösen 100 C° fölötti hőmérsékletre való hevítéssel előhívjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás fo- 80 ganatosítási módja, melyre jellemző, hogy oly diazoszulfonátot haszná­lunk, amelyet csekély kapcsolási energiájú diazovegyületből állítunk elő. 85 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy oly diazoszulfonátot használunk, melynek általános kép­lete: 90 X Z—R—N "" amelyben R, adott esetben helyette­sítőket hordozó benzolgyűrűt, Z dia- 95 zoszulfonátcsoportot, X alkilt és Y hidrogént, alkilt vagy áralkut jelent, és amelyben Z a N csoporthoz X ? 100 para-helyzetben áll. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási mód­ja, melyre jellemző, hogy oly diazo­szulfonátot használunk, amely a dia- 105 zoszulfonátcsoporthoz orto-helyzet­ben alkoxicsoportot tartalmaz. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy nagy kapcso­lási energiájú azokomponenst hasz- 110 nálunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom